Ludas Matyi a tánc nyelvén Kisvárdán

Fazakas Mihály „egy eredeti magyar

regének” nevezte ugyan művét,

az igazságtalan büntetést a gazdagon

háromszor megbosszuló szegény

ember története ősidőktől

fogva ismert a világ

népköltészetében –

kezdte tájékoztatóját

Bartha Anikó az ExperiDance belföldi

turnémenedzsere.

Bosszú minden sérelemért

Szinte minden nép, nemzet

történetében, meséiben

felbukkan egy olyan alak, aki bár nem

rendelkezik a hatalom hagyományos

eszközeivel, mégis felülkerekedik a

nála sokkal erősebb és gazdagabb

urakon. Harun al Rasid–tól – Robin

Hood–ig minden ilyen hős birtokában

van azoknak az erényeknek, amelyek kiemelik

őt a többiek közül, és

lehetővé teszik, hogy bosszút

álljon a szegényeket és

elnyomottakat ért minden

sérelemért. Fő fegyverük

borotvaéles eszük, játékra,

nevetésre mindig kész lelkük

és nem utolsósorban ravaszságuk,

mellyel minden helyzetet képesek a javukra

fordítani.

A Revans főhőse, Matyi is rendelkezik

ezekkel a tulajdonságokkal, bár nem

ébred tudatára, amíg nem

éri őt olyan sérelem, amelyet

már nem lehet szó nélkül

hagyni. Egy vidám, a szegénység

ellenére gondtalan élet, amelyben a

legfontosabb szerepet a barátok, a

mulatság, a természet és az

állatok jelentik, egy csapásra

megváltozik, amikor a hatalom gonosz

képviselője megfosztja őt egyetlen

kincsétől, társától,

barátjától, a

kislibától.

Harag és gyűlölet

nélkül

Az igazságtalan, testi-lelki

megaláztatás hatására

feltámad Matyiban a tűz, és

háromszorosan torolja meg sérelmeit,

kihasználva a mindenkori hatalmasok

szűklátókörűségét,

ostobaságát és

nagyravágyását. Az őt

bántalmazók

megleckéztetésének azonban

véget vet, mielőtt eluralkodna rajta a

bosszúvágy, mivel alapvetően

vidám és játékos

természete nem tűri a

túlkapásokat, és így

figyelmeztet minket is arra, hogy bár a minket

ért sérelmeket megtorolhatjuk, nem szabad

engednünk, hogy eluralkodjon rajtunk a harag

és a gyűlölet – így

maradhatunk különbek azoknál, akik

ellen harcolunk, – így maradhatunk

emberek. Matyi küzdelme, a

játékosság és a humor

eszközeivel mutatja meg, mire képes egy

kisember a nagyok ellen.

Mesés dimenziókban

Czomba Imre színpadi zenéje

népi hagyományokra támaszkodik,

ám merészen újrahangszerel

népi dallamokat,

„népzenésít”

klasszikus idézeteket, felszabadultan

vándorol a dzsesszből a sci-fik

űrmezejére. Zenéje szervesen idomul

az előadáshoz. Minden szereplőnek

megvan a maga zenei lenyomata, a nép és

Lúdas Matyi zenéje markánsan

elkülönül Döbrögiék

világától, a három

szürreális revans pedig

évszázadokon átszárnyalva

mesés dimenziókba repíti a

közönséget. Álljon itt

befejezésül együttesünk

hitvallása: „ez a föld holnap teli

kamra, csákányunk mélyire

ás, jó népeit fénybe

emeljük… ma nincs egyebünk, csak a

tánc.” – mondta

befejezésül Bartha Anikó.

- Vincze Péter -