„Kenjed, nyaljad, rakjad, mert megérdemled!”

Gyakran hisszük azt, hogy akiknek nagy az

IQ-juk, okosabbak, tapasztaltabbak is. Pedig

nemcsak a tanulással megszerzett tudást

mérhetjük le, hanem mindennapos

érzelmi hatásokból

származó EQ

„tudást” is.

Ha el szeretnénk helyezkedni, nem mindegy,

hogyan adjuk el magunkat, milyen benyomást

keltünk egy teljesen ismeretlen közegben. A

magas EQ-val (Emotional Quotient)

rendelkező személyek „tudnak

bánni” az emberekkel, nagy

mértékben hatnak rájuk.

Képesek döntéseket

befolyásolni, mondhatjuk, „orruknál

fogva vezetni” másokat. Ilyen, magas

EQ-jú emberek lesznek jó tanárok,

gyógyítók, és persze

népszerű politikusok.

Munkatársunk dr. Nagy Edittel,

a Nyíregyházi Főiskola

docensével beszélgetett, aki nem rejtette

véka alá véleményét.

- Minden korszak mást állított

középpontba, hanyagolva a másikat. A

szocializmusban az ateizmus még nem nagyon hitte

el, hogy az embernek lelke van, ezért

nyilvánvalóan az értelmi

intelligencia megismertetése volt

hangsúlyos. A mi korunkban pedig már

beszélhetünk az érzelmi

intelligenciáról is, mindkettő

szükségességéről –

kezdte Nagy Edit.

- Hogyan lehet fejleszteni az érzelmi

intelligenciát?

- Tulajdonképpen az életutunk adja meg a

választ, hogyan lehet fejleszteni az

érzelmi intelligenciát - az

átélt kudarcok, szenvedések,

nehézségek, fájdalmak,

betegségek, krízisek mind-mind emberibb

emberré tesznek minket. Tehát minden, ami

az ember életében nehézség,

szenvedés, az empátiát

növelő tényező, és mint

ilyen, az érzelmi intelligenciát

is gazdagítja. Ezért mondjuk, hogy

minél több átélt

nehézség, kihívás az

egyén

viselkedésrepertoárját

bővíti, bölcsebbé tesz.

- Milyen ember az, akinek alacsony az

EQ-ja?

- Számára a racionalitás

létezik, a menedzser világ menedzser

típusú személyisége, aki a

„kenjed, nyaljad, rakjad, mert

megérdemled!” szlogenjével

éli az életét,

számára az létezik, ami

mérhető, objektív, vagy

megtapintható, s a világnak olyan

csodáival nem tud mit kezdeni, ami nem

látszik, de azért van. Gondolok itt a

fényre, az illatra, a szeretetre, s az ezekhez

hasonló fogalmakra, amire ő csak annyit

mond: „gyerekeknek és a nőknek

való foglalatosság”.

- Mi a helyzet a gyerekekkel?
- A gyerekek érzékenysége

veleszületetten óriási. Az a

tisztaság, őszinteség, amely egy

kisgyerek lelkében van, és amit

nonverbális

kommunikációjával meg is

jelenít a családban, az a

szocializáció során elvész.

A gyerek rájön, hogy

érvényesüléséhez nem

kell feltétlenül igazat mondania,

néha el lehet hallgatni az igazságot.

Látva környezetében a

képmutató életet, a pénz

hatalmát, azt gondolja, hogy a

boldogságot a tárgyak birtoklása

jelenti. A mai világban már egy

tizenéves kamasz meg van győződve

arról, hogy az igazi boldogság a

pénz birtoklása. Nehezen lehet őket

meggyőzni ennek az

ellenkezőjéről, főleg akkor, ha a

család értékrendje ezzel

ellentétes. Ha keveset van együtt a

család, a „mi-élmény”

megélése ritkán adatik meg, pedig

ez az, ami igazán épít egy

gyermeket.

A gyermekkor döntő mindkét fajta

intelligencia-fejlődés

szempontjából. Gyermekeink

életét tehetjük szebbé, ha

okosan és felelősségteljesen

fejlesztjük az érzelmi

intelligenciájukat.

- Havasi Zsófia -