Futja-e még emberségre?

Pénzszűke miatt talán

idén is elodázzuk a régóta

tervezett lakásfelújítást,

autócserét, odafigyelünk telefon-,

gáz-, villany és egyéb

számláink alakulására,

megelégszünk a hipermarketek

„gazdaságos”

termékeivel, a takarékos

mosóporral, a kommersz

toroköblítőkkel, s

örülünk, ha ki tudjuk nyögni a havi

törlesztőrészletet.

Ilyen helyzetben adakozzak? Mi a fészkes

fenéből? Inkább nekem

segítsenek! – felelte indulatosan az egyik

„utca embere”, amikor a

jótékonykodásról faggattam.

Való igaz, egyre nehezebb kijönnünk a

havi keretből, de valljuk be, sokan még

nálunk is nehezebb élethelyzetben vannak:

fedél nélkül vagy rogyadozó

viskóban élnek, nem egyszer

éheznek, fáznak, vagy éppen

gyógyszerre nem futja már. A

kérdés az, segít(het)ünk-e

rajtuk lehetőségeinkhez mérten.

És itt nem százezres

nagyságrendű

pénzadományokról van

szó, tetemes báli

belépőkről vagy erőn felüli

mártíromságról, hanem

emberségről, őszinte

segítségnyújtásról a

mindennapokban. Akár forintokat

mellőző jótettekről,

munkánkat, időnket, energiánkat,

figyelmünket áldozva azokért, akik

valóban (!) megérdemlik.

- Palicz István -