Se kátyú, se falfirka – csak nyugalom és tisztaság

Észtországot látni és megszeretni... A Ficze család tagjai Tallinnban találkoztak a közelmúltban: a szülők Nyírtelekről autóztak ki Gabriella lányukhoz, aki a francia-testenevelés diploma megszerzése után pályázat útján jutott ki Észtországba, másik gyermekük Zsuzsanna pedig Angliából „ruccant át”, hogy újra négyesben legyenek. Kellemes benyomásokat szereztek Ficzéék a balti államban, ezt erősíti meg a családfő élménybeszámolója:

– Mivel Gabi új pályázatát elfogadták, azaz tovább foglalkoztatják a tallini középiskolában, a nejem javasolta, hogy szaladjunk ki a gyermekhez a téli szünetben, és egyúttal hozzuk haza az angliai Exeterből odarepülő Zsuzsit is. Ő ott tanít és tanul, éppen másoddiplomáját szerzi.

Úgy döntöttünk, hogy kocsival megyünk, mert élelmiszert, némi téli ruhát, konyhai eszközöket kellene magunkkal vinnünk, ugyanis lányunk csupán fél évre rendezkedett be – indokolta az utazás időszerűségét, majd rátért a krónikára:

– Szlovákián és Lengyelországon átutazva értük el az első balti határt. Rendezett földeken keresztül vezetett az út, ideális utazóidőben. És micsoda út. Számomra meglepően széles, kitűnő padkával. Ha valaki siet, még a kamionok is „leteszik” jobboldalukat, hogy középen gond nélkül lehessen előzni. Mint később kiderült számunkra a három ország összebeszélhetett, hogy egy csodálatos autóutat építenek észak-dél irányban a területükön áthaladó jelentős tranzitforgalom számára.

Kátyút, egyenetlenséget, toldozást-foldozást nem tapasztaltunk. Beugrottunk Rigába egy órányira. Lenyűgöző szellős, rendezett város. És az egész Baltikum! Tyúk-tojás vita mintájára nem tudtuk eldönteni, hogy a skandináv hatás hatott-e a Baltikumra, vagy fordítva, de lenyűgöző a hasonlóság.

– Végtelen fenyőerdőkön át érkeztünk meg Tallinnba, ebbe az ékszerdobozszerű kikötővárosba. A négyszázezer lakosú városban kevesebb autót véltem látni, mint Nyíregyházán. Igaz, jelentős részben nagy értékű terepjáróval szembesültünk. Dugót nem láttam, itt sem születtek türelmetlen autósok. A régi és új építészeti stílus megkapóan szép keverékét fedezhettük fel mindenütt.

– Az árak másfélszeresei a hazainak minden vonatkozásban. De a béreket engedelemmel elhallgatnám, mert nem akarok senkit felidegesíteni. Nyugodt az élet, még este tízkor is él a város. A szép parkokon és tereken sétálva egyetlen falfirkát sem látni. A mieinkhez hasonló bevásárlóközpontokban is élénk volt a forgalom. Egymást nem taposva vásároltak az emberek. Senki nem rohant, nem tülekedett.

–Tudni kell még, hogy igazi (a mi értelmezésünk szerinti) világosság nincs. Délelőtt fél tíztől fél kettőig dereng olyan erősségű fény, hogy még az érzékenyebb, nagyfényerejű objektívvel megáldott fényképezőgépeket is meg kell tudni tartani a bemozdulás elkerüléséért. Van még saját iparuk és mezőgazdaságuk. Nem nyitottak sem a multik, sem Ázsia felé.

A könnyűipari termékek árain ez észlelhető, de legalább munkát biztosítanak az embereknek. Az általános benyomásom nagyon kedvező volt. Úgy érzem, hogy egy tiszta, nyugodt, rendezett, minden szegmensében fejlődő, élni akaró országban és környezetében töltöttem nyolc napot.

- Ladányi Tóth Lajos -