Postánkból: Késői látogatás

Jó félévszázad távlatából is előttem van törékeny kis töpörödött, görnyedt teste, bütykös, agyondolgozott keze, ami sohasem fáradt el. Attól a kéztől egy simogatás jobban esett, mint egy herceg kisasszonyétól. Az a kéz úgy tudott oltalmazni a nagy köténye mögé bujtatva, hogy sehol nem éreztem oly biztonságban magam. Úgy óvott, mint tyúkanyó a kiscsirkéit, ha apám szigora fenyegetett.

A gyerekeinek szinte felével együtt nőttem fel. Hiszen nyolcan voltak, négy fiú és négy lány. Nagyapám élete a tehenek közt telt, ott is érte a végzetes halál: egy eltévedt golyó találta el. Maradt nyolc éhes száj. Közben dúlt a háború. A 4-es főutat feldúlták a félelmetes dübörgéssel jövő harckocsik Záhony felől. A nagyobb gerekek, amelyiknek volt cipője és ruhája, batyuztak. A piacra cipelték a krumplit, tengerit, az egy tehénke termékét minntegy 12 kilométeren keresztül a gödrös főúton. Így zajlott az életünk. Mindennap harc volt a napi betevőért.

Az én nagymamám egy hős volt. Idővel elkerültem innen. Amikor jöttem haza, ő volt az első a szüleim után, akihez a szívem húzott. Sajnos, már botra támaszkodott, úgy ment szegény, mintha keresne valamit. Könnyes szemmel mutatta a kertben lévő eperfát, amit a vihar kidöntött. Korhadt gyökerei az ég felé néztek. Így szólt: –Látod fiam, abból lesz a koporsóm. Nemsokára én is kidőlök, mint az a fa, és megyek a nagyapádhoz. Tudom, hogy ott lent találkozunk.

A követkekező látogatásomkor a fészerben száradó deszkákat mutatta. – Két ló húzta el a fűrészeshez – mondta. Közben a gyerekei szétszóródtak. A szülői házban csupán egy maradt. Sajnos, nagymamám akarata nem érvényesült. Utolsó éveiben már Oroson, az elsőszülött huszár fiánál volt, aki mindig is büszkeséggel töltötte el.

Ott is halt meg favágás közben, az orosi temetőben nyugszik. Pár évtized elteltével én is visszatértem a szülői házba, nem messze a nagyamamám sírjához. Jó ideig kerestem, végül a gondnok segítségével találtam meg.

Édes jó nagyamamám, bocsáss meg a késői látogatásárt! Az én életem is zajlott: családot alapítottam az ország másik részén. Ezt akartam elmondani, de mintha gombóc került volna a torkomba. Egy hangot sem tudtam kiejteni a számon. Drága nagymamám, nyugodj békében! A szívemben örökké élsz.
Lukács József, Nyírpazony