Postánkból: Szegény ember kiesik...

Sokunkban felmerül a kérdés – ez a jelenlegi, talán mesterségesen kreált pénzügyi világválság – ami a mi társadalmi és gazdasági életünket is veszélyezteti, vajon csak ez tette szükségessé a Nemzeti Csúcstalálkozót? Lehet, de akár 5-6 éve is össze kellett volna hívni egyet...? Hiszen a miniszterelnök úr szerint a csúcsértekezlet segítheti a nemzetközi összefogást. Ez ránk fért volna pár évvel ezelőtt is.

Összehangolt válságkezelésre már akkor is szükség lett volna, s itt én nem csak a bankokra gondolok. Persze, a jelenlegi helyzetben ijesztő a pénzügyi válság, főleg, ha a mi eladósodott társadalmunkat nézzük.

A fenyegető veszélyt sikerül-e elhárítani, sikerül-e megtalálni a helyes utat? Na, ehhez kell igazán összefogás! Reklámfaló ország vagyunk.

A sok-sok reklám hamis képet mutat, s ösztönöz hamis életvitelre. Jelszó: „Ha neki van, nekem miért ne lenne!” Vegyek fel kölcsönt, s meglesz mindenem. Lesz házam, kocsim, telkem. Tanulhat a gyerek, utazhatunk, nyaralhatunk, meg is halhatunk kölcsönből, hitelből.

Persze ehhez jó és biztos állás szükséges, ami sehol nem garantált. Sajnos sokan, főleg a mi megyénkben már a számláinkat is hitelből rendezik, mert a szolgáltatások, a rezsi és egyéb bizony túlszárnyalja bevételeinket.

Erről szól az élet, talpon maradni, még ha hitelt kell felvenni is. Sokak esetében, két ember jövedelméből (még lehet kevés is) az egyik pénze számlákra megy el.

A statisztikák rendszeresen tájékoztatnak bennünket az állami kiadások növekedéséről, az államháztartás hiányáról. Megtudhatjuk a bérek alakulását az elmúlt évek óta, a nyugdíjak vásárlóértéke helyzetét, s a családi pótlékok emelkedését. Beszámolnak arról is, hogy az állam 5,5 millió ember után fizeti az egészségügyi hozzájárulást. Bár csökkent a gyermeklétszám, a kormány mégis kétszer annyit költ családok támogatására, mint 5-6 éve. Hogyan lehetséges ez? Igaz, a családi pótlék nagyon sok család esetében egyetlen bevételi forrás. Különösen a mély szegénységben élőknél.

Na, és a mai nyugdíjak reálértéke? Legtöbb esetben a normális életre is kevés. Egy-egy emelésnél kik járnak jól? Bizony, bizony évről-évre csak a magas jövedelmű nyugdíjasokon segítenek. Ott van látványos emelkedés. Tehát ők kerülnek sokba az országnak. Itt sem tudunk takarékoskodni. A szegény meg majdcsak ellesz valahogy „Kis ember kis gond, nagy ember nagy gond.”

Egyetlen statisztika sem világosít fel minket, egyszerű embereket, hogy politikusaink, a pártok, a parlamenti összlétszám mennyibe került az országnak évenként. A rendszerváltás óta egyetlen kimutatást sem láthatunk, hány miniszter, államtitkár, képviselő, tárca nélküli miniszter, utazó nagykövet, polgármester, alpolgármester, tanácsnok és tanácsadó stb., összesen mennyi pénzt markolnak az állami kasszából. Ugyanis az ő fizetésük mindig az infláció mértékének megfelelően emelkednek.

Mennyi is a bejegyzett pártok száma? Szükséges-e egyáltalán annyit finanszírozni? Hol a takarékosság? Egy államtitkár fizetése hány minimálbéres családnak lenne elég? A rendszerváltás legnagyobb nyertesei a politikusok. Ők is tudják, hiszen előszeretettel lesznek képviselők, jogászok, ügyvédek, orvosok. Munkás nem látható képviselői körökben.

Na, és a gyermekeink? Ők szembesülhettek először azzal, hogy nem mindig a tehetség számít. Számít, hogy milyen családba, s hova születtél. Sok fiatal 30 éves korára nemhogy lakáshoz, de még rendes, jól fizető munkához sem jutott. S, ha dolgozhat is, hát keserű tapasztalatokkal lehet gazdagabb, nem pénzzel.

Az ifjúság többsége elkeseredett harcot folytat mindennapi megélhetéséért. Őket kellene inkább segíteni, s nem a pártokba pumpálni a pénzt. Ők bizonyítanának, ha elegendő munkahely lehetne. Ők az ország gerince. Több törődést érdemelnének. Sok politikusról azt sem tudjuk mi a hatásköre, mi a dolga. Lehet, még ők sem tudják? Csak kivonulnak, bevonulnak, felvonulnak és ennyi. Lehessen elszámoltatni mindenkit.

Az élősködők visszafognak, meggátolnak minket a fejlődésben. Miközben a többség utolsó forintjait is feléli, egyesek iszonyatos vagyonra tettek szert. Sajnos a minimálbéres és szoc. segélyes milliomosokat is megemlíthetném. Az ellenőrzés Magyarországon, bizony-bizony megkérdőjelezhető. Pedig most igazán szükséges lenne rá, főleg ha az adózásra gondolunk. Szeretném, ha a politikusok, miközben az állami kiadásokról hoznak döntéseket, ne csak a saját zsebükre gondoljanak ebben a pénzügyi válságban.

Remélem, a csúcstalálkozón résztvevő közjogi méltóságok végre magukba néztek, most már komolyan veszik az ország helyzetét. Végre komoly döntések hozatalára lesznek képesek. Remélem nem ez a kis kiszámolás gyerekmondóka jár majd ezek után az eszükbe: „Ecc,-pecc-kimehetsz,/ Holnap-után-bejöhetsz./Egy-mást-mutogatva,/ Zsebet-tömögetve,/ -szegény ember kiesik.

- Kenyeres Miklósné, Nyíregyháza -