2008.10.30. 07:05
Baj a bajban
<p>Az összefogás ellen hat, ha veszteséges állami cégek vezetőit, megbukott minisztereket rövid regnálás után még ma is több milliós végkielégítéssel zavarnak el. No és itt vannak a negyven éves nyugdíjasaink... <STRONG>Nyéki Zsolt jegyzete</STRONG></p>
A kíméletlen megszorító intézkedéseket is viszonylag könnyebb elfogadtatni, ha a lemondások taglalása hiteles csomagolásban érkezik – s éppen nem ez a jellemző, ahogy nálunk a társadalomtól szokás kérni a megértést, ha baj van. „Közteherviselés van, barátom!” – kiáltotta le zsebre dugott kézzel az emelvényről még 1995-ben Bokros Lajos a csomagja ellen tiltakozó egyetemistáknak, és az igazsága fölötti vitát nem igazán az ő kedvére döntötte el, amikor kiderült: mindeközben titokban 16 millió forintot vett fel, így pótolva a bankvezéri és miniszteri fizetése között tátongó űrt. Csomagot kap most is a nép, ez kétségtelen, az átlagpolgárnak viszont erős kétségei támadnak, ha a feje fölött röpködő kiadásokat látja.
Mindenféle takarékoskodásnak (és etikának) ellentmond például, ha egy fővárosban élő országgyűlési képviselőnek lakást lehet bérelni a fővárosban, mondván: ez törvényes, majd masszív távolmaradás ellenére felveheti a képviselői tiszteletdíját. Persze Deutsch Tamás is jótékonykodni kezdett a pénzzel, amikor ez nyilvánosságra került, ezt tette Bokros is, de hát ez már nem az igazi. Az összefogás ellen hat, ha veszteséges állami cégek vezetőit, megbukott minisztereket rövid regnálás után még ma is több (tíz)milliós végkielégítéssel zavarnak el. No és itt vannak a negyven éves nyugdíjasaink: erejük teljében lévő emberek szereznek jogosultságot nyugdíjra valamely fegyveres testülettől távozva. Tovább is van, mondjam még?
Kapcsolódó cikkek:
- Nyéki Zsolt -
