Meggyszüret láncfűrésszel Vaján

Stihl-fűrész hangja hasítja a nyári csendet a Vaja melletti Boglya–tanyakertben. Düh átitatta verejtékkel szelte, szabdalta a gazda a bő termés alatt roskadozó fáit. Háromszáz meggyfát vágtak ki két nap alatt, a zamatos Kántorjánosi–fürtös fajtából. Ottjártunkkor a fél rokonság gyászolta a veszteséget.

– Kénytelen voltam felszámolni, egyszerűen nem hozta vissza a belefektetett pénzt, nem beszélve rettentő munkáról és gondról, ami vele járt – árulta el a birtok tulajdonosa. Markovics Gyula beleszületett a gyümölcstermesztésbe, s rokkantnyugdíjasként jelentős bevételi forrásának tekintette a tanyakertet. A 18-20 éve ültettett egykori csemeték már a termelőteljesítményük csúcsán voltak. A gazdájuk szerint most hozták volna vissza a beléjük fektetett pénzt és fáradtságot, ám a meggyen, – az egyébként felháborító – 50 forintos árak mellett sem tudtak túladni.

Az önkormányzati gyümölcsös, mely épp a Boglyával határos, parlagon hagyva tűrte, hogy bárányok csemegézzenek fái lehajlott ágairól.
– A környéken nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a kivágás mellett döntöttek. Tavaly a jégeső, előtte a szárazság, idén pedig a monília sújtotta az ültetvényeket, – mesélte a feleség. Az asszony szerint legalább egy millió forintos kárral számolnak, hiszen nyugdíjukat és idejük nagy részét beleölték a metszése, trágyázásba, kombinátorozásba, a pétisóba és a növényvédőszerekbe.

Ráadásul a birtok felszámolása sem kis pénz, tuskónként háromszáz forintot fizetnek, hogy az eltávolított csemeték helyére jövőre kukoricát tudjanak ültetni. – Azt legalább a jószág megeszi – jegyezték meg keserűen, majd a gazda hozzátette, hogy ősz végére a háromszáz almafa is hasonló sorsra jut, hacsak nem javul a helyzet.

A megoldást a család egyöntetűen a kormánytól várja.
– Az érdekvédelmi szervezeteknek ki kellene értünk állni, megszabni egy minimális termelői árat, amely védene bennünket. Amíg az import áru ez alá esik, nem lehetséges a gazdaság felélénkülése. – panaszolta Olcsvári Ferencné, majd hozzáfűzte, van olyan gazda Vaján, aki csak azt várja, hogy mikor jár le a támogatás, és hozzákezd a vágáshoz.

– Néhány év múlva nem lesznek termelők, a "kisembert" megölik a szupernagykerek az áraikkal. Amennyiért az ember a bevásárlóközpontban megveszi, annyiért itt, Magyarországon nem lehet megtermelni, – festett sötét képet a mezőgazdaság helyzetéről a gazda nyíregyházi sógora, Szatmári László, aki így búcsúzott: – Mi magyarok is hibásak vagyunk, mert nem magyar terméket vásárolunk. A külföldől behozott áru ugyan olcsóbb, de semmiképp sem egészségesebb!

Kapcsolódó cikkek:

• Jót s jól meggyből is
  Ki „bevásárlóközponton” száll fölébe, annak térkép, azaz érdektelen gyümölcskert e táj, hiszen csupán polcokról levett konzervekből, befőttekből nem lehet megismerni azt a vidéket, ahol a lakosság jelentős részének megélhetése a gyümölcstermesztés.

• Ötvenforintos rémhírek röpködnek a meggyek körül
  Feszült várakozással tekintenek a napokon belül kezdődő meggyszezon elé a termelők. A szép virágzás ellenére gyér volt a termékenyülés, és kevés életképes terméskezdemény maradt a gyümölcsfákon.

• Meggy: a feldolgozó is tönkre megy?
  Eddig megyénkből látták el az országot almával, meggyel, most mi vásárolunk Dunántúlról. A fagykár miatt a termésveszteség 50 és 100 százalék között mozog.

- Mosolygó Marietta, Palicz István -