Brutális gyilkosság történt Encsencsen

A falu határában kisebb csoport álldogált az út szélén, tőlük néhány méterre rendőrségi szalag maradványait tépte a szél egy ház körül. Életnek semmi jele, idős lakóját, Kató nénit három hete nem látták. Kórházban van, brutális támadást élt túl, szomszédai szerint fejszével támadtak rá.

– Minden a rohadt kábítószer miatt van! Ezek a drogosok nem ismernek sem istent, sem embert, bárhová bemennek, ahol pár száz forintot sejtenek. Főleg az egyedül élő öregekre törik rá az ajtót, most is ez volt, szerencsétlen asszonynak esélye sem volt arra, hogy megvédje magát – mondták egymás szavába vágva, a Béke utca felé fordulva. Encsencsen évekkel ezelőtt a nyugalom szigete volt a falu Piricse felőli széle, mostanra azonban minden ötödik házra kamerát szereltek. Ezek felvételeit pénteken elvitték a rendőrök, hajnalban ugyanis brutális emberöléshez riasztották őket: a falubeliek elmondása szerint a 69 éves Jolánka néninek előbb elvágták a torkát, majd rágyújtották a házat.

Hajnali egykor figyeltek fel a tűzre a szomszédok, azt hitték, hogy a kazán hibásodott meg az idős asszonynál, s mivel tudták, hogy egyedül él, azonnal bementek az udvarra, hogy megkezdjék az oltást. Amikor azonban látták, hogy a szoba ablaka, ahonnan dőlt a füst és a forróság, be van törve, a nyitott ajtón át pedig megpillantották a feldúlt lakást, tudták, hogy itt többről van szó egy egyszerű tűznél. A rendőrök, a mentők és a tűzoltók nagyjából egyszerre érkeztek, Jolánka néni holttestére a katasztrófavédelem munkatársai találtak rá. Minden arról árulkodott, hogy bűncselekmény áldozata lett.

– Egy nagyon jó embert veszítettünk el, ő olyan volt, hogy ha megdobták kővel, kétszeresen adta vissza kenyérrel – sóhajtott csendesen Lajos bácsi, akin látszott, hogy megviselték az éjszaka történtek.

– Ebben az utcában senkinek nincsen haragosa. Ha nem is járunk össze, mindenki jóban van mindenkivel. Átkiabálunk egymásnak a kerten keresztül vagy a kerítés mellett beszélgetünk, és ha egyikünk sokáig elmarad, felhívjuk, hogy tudjuk, jól van – magyarázta Rákos Jánosné, aki fiával csak néhány házzal lakik arrébb a brutális emberölés helyszínétől, és évtizedek óta jól ismerte az idős áldozatot.

– Elég éber alvó vagyok, éjszaka is hallottam a szirénákat és a dobogást, de azt hittem, hogy megint az új szomszédoknál volt valami. Több kamerát is felszereltettünk, amikor elkezdtek megszaporodni a környéken a betörések, és karácsony másnapján, miután hajnal háromkor rájuk verték az ajtót, szerették volna visszanézni a felvételeket. Azon csak két zseblámpás alak látszott a sötétben – emlékezett vissza Marika néni. A pénteki támadás előtt néhány nappal tehát már próbálkoztak az utcában.

– Aztán valamivel később csengettek a rendőrök. Nem emlékszem, hogy éreztem volna füstszagot, amikor ajtót nyitottam nekik, pedig úgy tudom, tűz is volt. Mielőtt elmondták, hogy mi történt, azt kérték, hogy üljek le. Nem is bírtam volna állva maradni. Azt mondták, gyilkosság, de többet nem, másoktól tudtam meg, hogy hidegvérrel elvágták a torkát, és előtte valami szörnyűséget is tettek vele... – suttogta könnybe lábadt szemmel. A rendőrök elkérték a kamerafelvételeket, közleményük szerint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatósága emberölés bűntett elkövetésének gyanúja miatt folytat büntetőeljárást, és nagy erőkkel keresik az eddig ismeretlen tettest.

– Mielőtt elmentek, arra kértem őket, fogják el azokat, akik ezt tették. Az egyikőjük rám nézett és azt válaszolta, hogy addig nem mennek el a faluból, míg meg nem találják a tettest. Remélem, hogy így is lesz, mert ez rövid időn belül már a második ilyen kegyetlen támadás – utalt a három héttel ezelőtti esetre Marika néni.

Az utca egy másik lakója mostanában bejárja a környéket lefekvés előtt. Csütörtök este sem volt ez másként, tíz óra körül indult el, és mint elárulta, látott két alakot az utca végén. Fel is ismerte őket – a rendőröknek is megmondta a nevüket –, tisztában volt vele, hogy nem irgalmas szamaritánusok ólálkodnak feléjük, valamivel később ismét kiment, de akkor már üres volt az utca. Félórával azután, hogy elaludt, szóltak neki, hogy Jolánka néninél tűz van.

A fehér overállos helyszínelők még délben is dolgoztak, a hatósági szalaggal elkerített házhoz senki nem mehetett közel. Szedlár János azonban egyike volt azoknak, aki a kordon mögött egyeztetett az egyenruhásokkal. A falu polgármestere megtörten nyilatkozott a sajtónak.

– Az elmúlt időszakban olyan események történtek Encsencsen, melyek talán egyenesen vezettek ide. Hónapokkal ezelőtt elkezdett megnőni azoknál a családoknál a forgalom, amelyek bódító-, kábítószereket árulnak. És már nem csak helyiek keresték fel őket, a környező településekről is jöttek vevők. Látszik, hogy a jelenlegi rendőrségi jelenlét nem elegendő ezeknek a bűncselekményeknek a megelőzésére. Nagy változásra van szükség és minél gyorsabban, mert most bajban vagyunk – hangsúlyozta a polgármester, aki szerint a három héttel ezelőtti és a pénteki eset között lehet összefüggés.

– Egy biztos: az emberek félnek, és el sem tudom képzelni, hogy aludhatnának nyugodtan egy ilyen rendkívül megrázó, kegyetlen eset után. Egyelőre tanácstalanok vagyunk, de bízom benne, hogy a rendőrséggel együttműködve minél hamarabb találunk megoldást, hogy ez soha többé ne ismétlődhessen meg – tette hozzá Szedlár János, ám az utolsó szavait szinte nem is hallottuk. A szalag mögött a megtört hozzátartozók egyike a fájdalomtól zokogva azt ordította: Miért? Miért csinálták?!