Többször is nyakon szúrta a férje

– Miközben négykézláb menekültem, és az életemért küzdöttem, csak a kislányom járt az eszemben – ezt mondta a Nyíregyházi Törvényszéken csütörtökön a személyi edzőként dolgozó K. I., akit tavaly szeptemberben brutális kegyetlenséggel bántalmazott a férje, Sz. D.

A férfi húsklopfolóval ütötte, majd késsel szurkálta a nyakát, a hátát, s a hajánál fogva behúzta a hálószobába. Az asszony halottnak tettette magát, a férje pedig bement a fürdőszobába, és megpróbálta felvágni az ereit. A nőnek sikerült kimenekülni a házból, és eljutni a szomszédjához, aki mentőt hívott – K. I. csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően élte túl a támadást.

Testileg, s lelkileg is tönkretette

A csütörtöki tárgyalás kezdetén dr. Polyák Mónika bíró felolvasta azt a beadványt, amelyben a nő azt kérte, hogy a vádlott távollétében tehessen vallomást.

– Csak a szerencsének és az erős szervezetemnek köszönhetem, hogy életben maradtam. A vágások és szúrások nyomával nap mint nap szembesülök, és a lelki traumát sem tudtam még feldolgozni, ezért rettegek attól, hogy újra el kell mesélnem a történteket, s felszakítani a sebeket. D., az állításával ellentétben pontosan tisztában volt azzal, hogy mit tesz, a cselekedetére pedig nincs mentség. Megpróbál felelőtlen embernek és felelőtlen anyának beállítani, csak hogy magát mentse. Tavaly nyáron azért költöztem el tőle véglegesen, mert akkorra már biztos voltam abban, hogy nem tudunk tovább együtt élni, de a kislányunk miatt megpróbáltunk normális viszonyban maradni. Azért nem váltunk el, mert akkor vissza kellett volna fizetnünk a 10 millió forintos babaváró hitelt, és emiatt papíron még mindig házasok vagyunk. Testileg és lelkileg is tönkretett – fogalmazott K. I., a bíró pedig engedélyezte, hogy kikapcsolják a telekommunikációs eszközöket, így nem látta és nem hallotta a bv-intézetben lévő vádlottat, ahogy a férfi sem őt. (A vádlottnak később a bíró felolvasta a nő vallomását.) 

Azt mondta: nagyon várlak

– 2020 elején ismerkedtünk meg, majd összeköltöztünk, összeházasodtunk, a következő esztendő januárjában pedig megszületett a kislányunk. Egy idő után elhidegültünk egymástól, és tavaly májusban a nyírteleki házunkból elköltöztem a nyíregyházi lakásunkba. Nem tudott ebbe belenyugodni, folyamatosan ellenőrizgetett, a kicsi pedig minden héten szerdán nála aludt, s minden második hétvégén nála volt. Tavaly szeptember végén kérte, hogy szerda helyett csütörtökön legyen nála a kislány, és azon a napon nagyon sokszor felhívott, éjszaka is hívogatott, s azt utolsó beszélgetéskor annyit mondott: nagyon várlak. Reggel fél hatkor értem oda, hogy ha majd felkel, bölcsődébe vigyem a kicsit, de D. nekem állt: azt mondta, tudja, hogy egy férfinál töltöttem az éjszakát. Én egész éjjel otthon voltam – ezt a telefonom cellainformációi is megerősítik, ahogy az a barátnőm is, aki este velem volt. Mondtam neki, hogy fejezzük ezt be, mire felkapta a klopfolót és megütött. A földre estem, s egy késsel össze-vissza szurkált, majd bevonszolt a hálószobába. Amikor abbahagyta, kiment a fészerbe, és egy baltával tért vissza – úgy tettem, mintha halott lennék. Bement a fürdőszobába, én pedig az utolsó erőmet összeszedve kimenekültem – idézte fel a történteket K. I.

Csak birtokolni akarta

Dr. Polyák Mónika kérdésére az asszony azt felelte, a húsklopfolót nem a fiókból vette elő a férje: az a pulton volt, mint ahogy a kés is elő volt készítve. Az ügyész, dr. Halász Ágnes arra volt kíváncsi, mit érzett akkor, amikor kiderült, hogy a különköltözésük után a férjének lett egy barátnője. – Nem voltam féltékeny, csak annyit kértem, hogy olyan nőt válasszon, akit a kislányunk is elfogad – mondta. Dr. Szitha Albert, a vádlott védője SZ. D. személyiségére kérdezett rá, K. I. pedig azt mondta, a férfi lobbanékony természetű volt, korábban egyszer már bántalmazta. Úgy fogalmazott, hogy a férje nem azért ragaszkodott hozzá, mert szerette: csak birtokolni akarta.