Leszedik az almát, mert így szokták meg

Évszázados szárazság, háború, élelmiszerválság, gyenge terméshozam, a másik oldalon pedig erős külföldi versenytársak, európai viszonylatban különös módon jó almatermés. Csakhogy ilyen körülmények között hogyan lehet az idei évet túlélni? Ez utóbbi volt a legfontosabb kérdése, ha úgy tetszik, a fő vezérgondolata annak az Alma Szakmai Fórumnak, amelyet a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet, az ÉKASZ Alma Terméktanács és a Debreceni Egyetem Kertészettudományi Intézetének felhívására tartottak kedden a Debreceni Egyetem Újfehértói Kutató Állomásán. Életbe vágó kérdés ez ma nagyon sok almatermesztő esetében, ezért is érkeztek szép számmal érdeklődők az eszmecserére, és nem csak a megyéből, olykor idegen szót is hallani lehetett a széksorok között. 

Amivel szembe kell nézni 

Ahogy a tanácskozás során többször is elhangzott: minden idők egyik legnehezebb almaszezonja elé néz az ország, ami miatt több almatermesztőnek akár a gyümölcsösét is fel kell számolnia. S hogy mit lehetett ezek után mondani? Minden olyasmit, ami egy kicsit is érthetővé teheti a folyamatokat, egyfajta képet adva a várható termés- és piaci kilátásokról, elvárásokról, lehetőségekről és korlátokról, legalábbis ezt igazolta a délutánba nyúló konferencia. Jó ideje nem ültek így össze az ágazat szereplői, ennek is szólt a fokozott érdeklődés. 

Ahogy felvezetőjében dr. Takács Ferenc, a FriutVeB alelnöke rámutatott, most még inkább halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek a magyar gazdák, sokakban felmerül, hogy „folytassam, vagy ne folytassam?”. A jelenleg nem túlzottan jövedelmező területen még az uniós politika sem hajlandó segíteni, az orosz–ukrán konfliktus ugyancsak nagy érvágást jelent, ezért is szükséges, hogy az ágazat szereplői megvitassák, milyen közös megoldásokra volna szükség, min kellene változtatni. 

Az ünnepi köszöntők első felszólalójaként a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei elnöke, Rácz Imre már sokadszor a „szemére vetette” az ágazat szereplőinek, hogy gyakorlatilag 10 éve ugyanazokat a megoldásra váró problémákat görgetik maguk előtt, jó lenne végre válaszokat adni rájuk. 

– Ne mindig mások szempontjait helyezzük előtérbe, foglalkoznunk kellene végre a sajátjainkkal is – hangoztatta, miközben arra is figyelmeztetett, hogy mindenki merjen kérdezni, ha valamit nem ért. – Megkérdezte már valaki, hogy az áramszámlában most miért drágább a rendszerhasználati díj, mint egy éve a villamos áram ára volt, úgy, hogy a településünkön nem fejlesztettek semmit? Így vajon bekapcsolják a hűtőket a hűtőházakban? Azt akarjuk, hogy omoljon össze ez az ország? – sorolta, arra is felhívva a figyelmet, hogy az illetékes minisztereket tájékoztatni is illik, mielőtt zúgolódni kezdenének az emberek. 

Közös gondok 

Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke az elhangzottakhoz csak annyit fűzött hozzá, hogy most olyan ágazati problémákkal kell szembenézni, amik rövid távon nem kezelhetők, ennek ellenére arra kell törekedni, hogy az ágazat szereplői lehetőleg minél kevésbé vesztesen jöjjenek ki a fennálló szorult helyzetből. Őt követve a lengyel ­Agrofresh igazgatója, Przemys­law Badowski jelentkezett be a Zoom Meeting platform segítségével, nem csak egy átlagosnak mondható, többféle almafajta termesztésére szakosodott almáskertet mutatva be, de a lengyel termesztők problémáira is rávilágítva. Mint elmondta, a szárazság Lengyelországban is gondot jelent, bár nem akkora mértékben, mint Magyarországon. 

Náluk is jelentős a munkaerőhiány, amit ukrán vendégmunkások alkalmazásával próbálnak enyhíteni, és az energiaválság kisebb mértékben az északi barátainkhoz is begyűrűzött. Arra a megjegyzésére, hogy három éve náluk is katasztrofális az almatermesztők helyzete, és gyakorlatilag veszteséggel értékesítenek a gazdák, némi zúgolódás támadt a hazai oldalon. 

Sokan nem értették, hogy ilyen körülmények között hogyan tudnak a lengyelek az alacsony áraikkal Magyarországon is piacot nyerni a magyar gazdákkal szemben, és miért csinálják egyáltalán. – Szedik, mert így szokták meg – jött a lakonikus válasz. 

A lengyel példa után az európai és hazai termésprognózisról Kelemen Péter, a FruitVeB ügyvezető igazgatója tartott sok számadattal alátámasztott előadást, egyértelműen bizonyítva, hogy a lengyelek mellett immár Kína és Törökország is komoly vetélytársa az elmúlt 10 évre vetítve rekord­szinten alacsony, várhatóan 300–350 ezer tonna almát előállítani képes magyaroknak. 

Túlélni csak így lehet 

Dr. Apáti Ferenc zárásképpen – másodjára a Debreceni Egyetem Kertészettudományi Intézetének vezetői minőségében – azt taglalta, hogy a magyar almatermesztők mennyire rá vannak szorulva a belső piacra és a hazai feldolgozókapacitásra, és hogy legalább 150 forintos kilónkénti árat kellene kapniuk ahhoz, hogy megmaradjon a termelői kedv. 

A szakmai fórum – a Szabolcsi Alma Centrum logisztikai épületének megtekintésén túl – kerekasztal-beszélgetésekkel zárult, ahol ismét megerősítést nyert: magas szintű szervezeti összefogásra és lobbitevékenységre volna szükség, másképpen túlélni nem lehet. Akiknek pedig az anyagi források sem hiányoznak, telepítsenek megfelelően öntözhető, támrendszerrel és jéghálóval felszerelt, modern ültetvényeket, ezekben ugyanis még mindig magas termésátlag és minőség realizálható.