Állatok világnapja: örömet kapunk, gondozást adunk

Állatok világnapja: ezen  a napon reflektorfénybe kerülnek a nagyvilág állatai. Akármilyen kedvencet tartsunk is otthon – lehet kutya, cica, aranyhörcsög, degu, madárpók, teknősbéka, sziámi harcoshal –, egy valamiben hasonlóak: valamennyien gondozást igényelnek. Tagadhatatlan, hogy örömet szereznek gazdájuknak, széppé, vidámmá, tartalmasabbá teszik a mindennapokat, ám mindez csak akkor történik meg, ha felelősséggel törődünk is velük. Nem véletlenül született meg az állatok világnapjának gondolata: éljenek bár a házak körül, a vadonban felelősséget kell éreznünk irántuk S az sem véletlen, hogy október 4-én tartjuk, Assisi Ferencnek, az állatok védőszentjének ünnepén. Az egyház ikonikus alakja tisztelte az állatokat, mindent elkövetett a szenvedésük megakadályozása érdekében. Napjainkban is sokan tartanak otthon házi kedvenceket, ám nem mindenki tudja,mi is az a felelős állattartás, gondoljunk csak arra, milyen gyakran találkozunk utcára kitett kóborló kutyákkal. A mai összeállításunkban azt jártuk körbe, hogy kinek mit jelent a kis kedvenc jelenléte.

– Állatok nélkül lehet élni, de nem érdemes – állítja dr. Fedor Rita rendőr őrnagy, aki nagyon büszke arra, hogy egy hattagú falkának a vezére. Két kutya, Fröccs, a 14 éves bichon havanese, párja, a 9 éves Maya, három cica, az öreglány, Szaffi, Sanyi és Matyi mellett egy tündéri nyuszi, Viola teszi teljessé a családjukat. A vármegyei rendőr-főkapitányság szóvivője szerint az állatok világnapja nemcsak arról szól, hogy szeretjük a jószágokat, hanem arról, hogyan törődünk velük. 

Állatok világnapja: Megnyugtató megoldást kell találni 

– Minden házi kedvencnek kell megfelelő ellátás, odafigyelés, gondoskodás, biztonság, s ezt nekünk, embereknek kell felelősséggel megteremtenünk a számukra. Mindig összeszorul a szívem, ha kidobott, sorsára hagyott állatot látok, s nem tudom megtenni, hogy ne álljak meg, ne keressek valamilyen megnyugtató megoldást – magyarázta a világnap fontosságát és üzenetét az őrnagy, s nem csak szavak ezek, hiszen a gyönyörű, vörös-fehér legénnyé cseperedett Matyi egy út szélén fekvő csontsovány, csipás kismacska volt. 
– Azt gondolom, hogy aki megváltozott életkörülményei miatt kidobná az addig dédelgetett négylábú társát, inkább próbáljon megnyugtató megoldást találni a számára. Kérdezze meg, hogy a rokoni, a baráti, az ismerősi körben befogadnák-e, vagy esetleg keressen meg állatvédő szervezetet, mert ez az állatbarát mentalitás. Magánemberként és rendőrként is mélységesen felháborít, amikor az elgázolt állatot magára hagyják, s a gázoló még arra sem képes, hogy megálljon, segítséget hívjon, próbálja a jószág szenvedését enyhíteni, a szakszerű ellátásáról gondoskodni. Mindenkinek kötelessége lenne vállalni a felelősséget és a tetteinek a következményét! Kutyát, macskát vagy bármilyen más házi- és haszonállatot csak az tartson, aki a jó gazda gondosságával látja el azokat – mondta dr. Fedor Rita, aki nap mint nap látja és érzi, az állatok meghálálják a törődést, a szeretet. 

Állatok világnapja: Összeszokott párost alkotnak

Aki gyakran sétál Nyíregyháza belvárosában, biztosan találkozott már Jenei Judittal, a Móricz Zsigmond Színház népszerű művészével, amint kutyáját, Hellát sétáltatja. Összeszokott párost alkotnak, hiszen a cuki basset hound 13 és fél éve került Judithoz, aki úgy fogalmazott: Hella az élete egyik főszereplője. – Korábban nem volt kutyám, Hella pedig egy szerencsés véletlennek köszönhetően került hozzám. Akkoriban Nyíregyházán játszott Szalma Noémi, akihez két próba között felugrottam egy kávéra, a kutyájának pedig azelőtt pár héttel születtek kölykei. Leültem, a pici Hella pedig felmászott a nyakamba, valójában kiválasztott engem. 
– Két hónapos kora óta velem van: én tanítottam meg a szobatisztaságra, s különböző pedagógiai módszereket alkalmaztam, hogy az utcán ne egyen meg mindent – ezen a téren kisebb-nagyobb sikereket értem el, de valójában a mai napig képes feszegetni a határaimat – mesélte Judit, aki mint mondta, nagyon sokat tanul Hellától. – Nap mint nap alkalmazkodnunk kell egymáshoz, de sok türelemre is tanít, az pedig nagy felelősség, hogy tudom: függ tőlem, s gondoznom kell. Az évek alatt családtaggá vált, s már nyaralni is elvisszük, mert nem akarjuk magára hagyni, s mert jó érzés, ha vele lehetünk. Rengeteg életöröm van benne, s bár az arcán nem látszik, én tudom, hogy vidám s boldog, ez pedig rám is átragad. Akármilyen későn is érek haza, kitörő örömmel fogad, ez a fajta lelkesedése pedig a több mint 13 év után sem csökken – mesélte Jenei Judit. 

Belső kényszert érez

A Nyírbátorban élő Mezei Jánosnak nem egy kedvence van, hanem rögtön száz is. Nem tud választani közülük, a szívéhez egyaránt közel áll úgy a rackajuh, a kecske, a vadkacsa, a vadliba, mint a vaddisznó, az őz, a fácán, az örvös galamb, a borz és a róka vagy éppen a bagoly. Az állatok megsegítésére, gyógyítására, felnevelésére még egy vadfarmot is létrehozott, amit engedéllyel működtet. 
– A szülői háznál mindig voltak állatok, de nagyapámnál is Nyírgyulajban, akinél sokat vendégeskedtem. A nagyapám juhász volt még a rendszerváltozás előtti években, úgy mondták akkoriban, hogy maszek volt. Neki is voltak kecskéi, bárányai, tehenei, no meg sokat jártunk a határba. Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy minden háznál tartottak cicát meg kutyát is. Ha valami divatba jött, mint például a néma kacsa, igyekeztem beszerezni – elevenítette fel a régi éveket a napjainkban vállalkozóként dolgozó sportvadász. 
– Amikor megnősültem, külön költöztem a szüleimtől. Bár hoztam édesapámtól egy tyúkot, de kezdtem kialakítani a magam kis farmját, és egyre több állatot vettem magamnak, valamint megmentettünk vadon élő állatokat is. Vettem magamnak többek között struccot, emut, valamint neveltünk erdőben-mezőn talált kis őzgidát és kis nyulat. 

Vajon miért szereti ennyire az állatokat? – kérdeztük Mezei Jánostól. 
– Nem tudom megfogalmazni. Így nőttem fel, hogy arra neveltek a szüleim és a nagyszüleim, hogy foglalkozzam az állatokkal, gondozzam azokat. Belső kényszert érzek, hogy törődjek velük, ha betegek, akkor megmentsem, gyógyítsam, ápoljam az állatokat. Nincs ünnepnapom, nem lehet elutazni, mert mindennap rájuk kell nézni, szerencsére nagy segítséget jelent ebben a munkában a feleségem és a leányom. Nekem így teljes az életem!

Fontos teendők az állattartással kapcsolatban
Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédő Egyesület vezetője néhány fontos teendőre hívja fel olvasóink figyelmét az állattartással kapcsolatban 
1. Sokan nem az állat egész életére tervezik a háziállat tartását, az ünnepek után sok esetben az utcára dobva végzik az önálló életre képtelen kisállatok; 
2. A kis kedvencek tartásához megfelelő hely, anyagi fedezet és szabadidő szükséges, ahol ez a három létfontosságú dolog nem áll rendelkezésre, ott az állattartás minősége nem megfelelő; 
3. Az Orpheus Állatvédő Egyesület régi mondása: annak a kóbor állatnak a legjobb, amelyik meg sem születik, vagyis fontos lenne az állatvédelemmel kapcsolatban az állatok ivartalanítása, a túlszaporodás megelőzése; 
4. A vásárló felelősségén múlik a kereskedelmi folyamatok változása: nem mindegy, hogy mi kerül az ember tányérjába, egészséges étel vagy kényszertáplált, ipari módon előállított élelmiszer; 
5. Ismerjük meg a világ állatait a vadasparkokban, állatkertekben, ezeknek az intézményeknek állatjóléti alapokon kell működniük; 
6. A legtöbb jóérzésű ember iszonyattal nézi a lelkileg meggyötört, idomított trópusi állatokat, kis kedvenceket a cirkuszokban, holott a modern cirkuszba nem valók állatok; 
7. Oktassuk az állatvédelmet már óvodás-, iskoláskorban, a szülők és a pedagógusok kezében nagy hatalom van az állatvédelem népszerűsítését illetően.