Vadásznap: A fiatalok is éhesek a természeti élményekre

Vadásznap várta Nábrádon az érdeklődőket a közelmúltban. Sok érdekes információ és nemes gondolat hangzott el a rendezvényen. Nyitányként Fazekas Gergely, a vármegyei vadászkamara titkára mondott fontos információkat a teríték elkészítésével, a hagyományápolással kapcsolatban. 
– A vadász erőkifejtésének, iparkodásának végső győzelme, a jutalom megtestesülése, amikor sikeres az elejtés, vagyis eredményes a vadászat. Ez nem háború, ez nem harc a vad ellen, ez egy nemes küzdelem, ahol megtiszteljük a vadat egy végső terítékkel.

Vadásznap: megérdemli a vad a tiszteletet 

– Az elejtett vad mindig a jobb oldalán fekszik, mégpedig azért, hogy a szíve kerüljön felülre, s a lélek el tudjon távozni. A lövés helyére mindig kerül egy töret, egy faág, hogy az eltávozó lélek ne vigye magával a fájdalmat. Egy faágat, egy töretet tesznek a vad szájába is. Ez az utolsó falat, ami azt szimbolizálja, hogy ne étlen kerüljön a boldog vadászmezőkre az elejtett vad. Mivel a vadászat többnyire nem csak egy emberen múlik, hiszen van egy elejtőnk, és van egy kísérő vadászunk is, ők ketten kellő módon meg is ünneplik az elejtést – magyarázta Fazekas Gergely, miközben a dobogó előtt a hivatásos vadászok a valóságban is elkészítették a terítéket. 
– Fontos az is, hogy a vadászok soha nem lépik át a terítéket. Mindig a kísérő vadász áll az elejtett vad gerince felől, az elejtő a vad hasa felől, és a kísérő átnyújtja az elejtőnek a sikert jelző töretet, amit hívnak másképpen örömzöldnek is, hiszen az örömöt jelzi, hogy a vadat sikerült elejteni. Ezt a töretet egy kicsit belemártják az elejtett vad vérébe, és ezt a gallyat aznap estig viseli a vadász a kalapján. 
– Ha több vad fekszik a terítéken, máglyák is lobognak a teríték négy sarkán, hiszen a vad megérdemli a tiszteletet. A terítéken lévő vadat kürtszignállal is búcsúztatják, a vadászkamara kürtegyüttesétől most a terítéken az őzszignált fogjuk hallani.

Telefon a kicsinyeknek

A vadásznap nyitányát Hubertus-áldás követte. Igét hirdetett Németh János atya, aki maga is vadász, így jól tudja, hogy mit jelent a vadűzés, mit jelent az erdő szépsége, a csendje. Németh János atya többek között a következőket mondta: 
– A Biblia szavával élve adjuk meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené, hogy így legyen kerek és szép a mai nap, és ezt szívemből kívánom mindenki számára: teljen jókedvben, vígságban és áldásban. A mai nap lelki mottója és iránymutató vonala az a szentírási üzenet, ami így hangzik: „Engedjétek hozzám a gyermekeket!” Ezt a mondatot Jézus akkor használta, amikor az apostolok elhessegették a gyermekeket mellőle, és a mester megdorgálja az apostolok fejét, hogy mit műveltek, ne tiltsátok őket! Engedjétek hozzám a gyermekeket! – kezdte gondolatait Németh János atya. 
– A mi világunkban is vajon hányszor és hányszor hangzik el szülők részéről, hogy gyermekem, hagyj már békén! Menj, csinálj valamit, csak engem hagyj békén! Sőt, korunknak nagy jelensége, hogy már a pici gyermek kezébe odaadják a telefont, a tabletet, a laptopot, és mondják, hogy simogasd. 
– Nem is lenne ezzel nagy baj, csakhogy mindannyian tapasztaljuk ennek a negatív oldalát is: az ifjúság elveszíti a természettel való élő, eleven kapcsolatát. Aki foglalkozik fiatalokkal, gyermekekkel, márpedig jómagam hosszú évek óta iskolalelkészként, hittanárként több ezer gyermekkel vagyok kapcsolatban, tapasztalom, hogy mennyire elszakadt a való világtól a felnövekvő generáció – mondta az atya, majd szólt az idős vadásztársak felelősségéről. – Azzal az élettapasztalattal, amivel az idős vadászok rendelkeznek, azzal a bölcsességgel, amit hosszú évek, évtizedek alatt mint vadászok megszereztek, felelősséggel kell állniuk a fiatalok mellett. 

– A vadászati törvény egyik legnagyobb változása, hogy a 16 éves fiatal egy tapasztalt személy társaságában testközelben élheti meg a vadászat élményét. Az ifjú generáció is ki van éhezve egy testközeli természeti élményre. 
– Sokszor tapasztalom, ha fiatalokkal kimegyünk a természetbe, megélik a természet szépségét, senkinek sem jut az eszébe, hogy elővegye a telefonját, és nyomkodja, hiszen sokkal többet kapnak kint a természetben, mint amit a monitoron megtapasztalhatnak.