Zsinórmérték

„Soha ne gyere be a színházba sáros lábbal. A port és a koszt hagyd kint. […] Mindent, ami tönkreteszi az életed és elvonja a figyelmed a művészetedről, tedd le az ajtóban” – ezt írta Konsztantyin Sztanyiszlavszkij több mint 120 évvel ezelőtt. Az egyetemes színháztörténet óriása, akit Freud és Einstein mellett a XX. század legmeghatározóbb egyéniségének tartanak, tökéletesen összefoglalta, miért és hogyan érdemes színházba járni. Amikor az emberek templomba mennek, szépen felöltöznek – miért tennénk másként, amikor Thalia templomába készülünk? A teátrumok papjainak, papnőinek imádságát nem a Biblia, hanem a szövegkönyv lapjai őrzik, és amit ott olvasnak, számukra szentírás. A színpadon elhangoznak intelmek és példázatok, találkozunk szentekkel és prófétákkal – meg sem lepődünk, ha ez utóbbiak hamisak. Ám a példabeszéd mindig őszinte. A jó színház zsinór- mérték, igazodási pont, válasz a kérdésekre, sőt sok előadás maga a kérdés. Gondolkodni tanít, mélységekbe húz és magasságokba repít. Rádöbbent a mindennapok könyörtelenségére és gyönyörűségére, de leginkább arra, ami a világnapi üzenet számomra legfontosabb mondata: az élet megérdemli, hogy éljük. 

Száraz Ancsa