2022.11.20. 16:11
Életet menthet a cinkegolyó, a dióbél
A romlott, penészes vagy sózott eleségek alkalmatlanok a madarak etetésére.
Jaczkó Andrea rendszeresen feltölti a madáretetőt | Fotó: Sipeki Péter
A téli madáretetési időszak nagyjából december elejétől március második feléig tart. Az etetőre látogató madarakat, az első tartós fagyok beköszöntétől a fagyok megszűnéséig látjuk el élelemmel. A madáretetésnél a madármegfigyelés öröme mellett segíthetünk a madaraknak, hogy könnyedén átvészeljék a telet.
– A madáretetési időpont nincs naptári dátumhoz kötve. Általában ez első komolyabb és tartósnak ígérkező fagyok megérkezésétől a tavaszi hideg idő elmúltáig érdemes etetni. A folyamatosságon van a hangsúly! – mondta ifjabb Agárdi Sándor, a Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda tanára.
– Sokféle formájú és anyagú madáretető létezik. Nagy terekre a leginkább megfelelő a magasabb oszlopokra helyezett, oldalain nyitott, úgynevezett dúcetető. Hasonlít a régi galambdúcokra. Mindig ügyeljük arra, hogy a dúcetetőt tartó oszlopra ne mehessenek fel a macskák! Erre méternyi szögesdrót, vagy félméter hosszan az oszlopra kötözött szúrós gallak a legalkalmasabbak. Az etetők közelében legyen a ragadozó madarak előli elmenekülésre szolgáló sűrű koronájú fa vagy bokor. Ha nincs lehetőségünk kész etetők vásárlására, könnyen készíthetünk magunk is – tiszta ásványvizes palackokból.
– Oldalán gyufásdoboz nagyságú réseket vághatunk, a tetején egy zsineggel a fára akaszthatjuk. Minden etetőnél fontos szabály, hogy fedett legyen, lehetőség legyen a tisztítására. Macskától távol eső helyen a földre nádból, fenyőágakból is készíthetünk kis házikót, ez alá szórhatunk magvakat, gyümölcsöket. Csak az kezdjen a téli madáretetésbe, aki tavaszig rendszeresen ellátja eleséggel a kihelyezett etetőt. Ugyanis a madarak hozzászoknak az etetőhelyhez, ott rendszeresen meg is jelennek. Ha azonban napokig hiába keresgélnek a zord éjszakai hidegben, sok esetben elpusztulnak.
– Mivel etessünk? Ne adjunk kenyérféléket, sós szalonnát, általunk is fogyasztott szalámiféléket, egyéb felvágottat! A csipsz és a sózott, pattogatott kukorica is bélgyulladást okozhat. Megfelelő madáritató is legyen az etető mellett, ezt langyos vízzel rendszeresen töltsük fel! A cinkék közül a kék és a széncinege a leggyakoribb madár az etetők körül. Ma már sokféle cinkegolyó is kapható, de ha magunk készítjük, talán az az igazi öröm. Marhafaggyúba gyúrjunk napraforgómagot, kölest, apróra tört dióbelet, ezt akár egy gyümölcsháló darabba téve is kitehetjük az erkélyre is.
– Kitűnő eleség a sózatlan zsírszalonna, a sózatlan sertéstepertő is. Ha azt tapasztaljuk, hogy a megszokott cinegék mellett erdei és téli pintyek, meggyvágók is megjelennek, számukra adjunk aprómagvakat például kölest, vagy más aprómagvas keveréket. Ha dióbelet szeretnénk felfűzni vékony drótra vagy cérnára, előbb áztassuk be vízbe. Ajánlatos az etetőbe helyezett dióbelet apróbbra feldarabolni, így kevesebb hulladék keletkezik.
– Az iskolában nevelő erővel bír a természet egyéb értékeinek védelme mellett a téli madáretetés. Jobban megismerhetjük, fotózhatjuk, lerajzolhatjuk az etetők környékén közelünkbe jövő madárfajokat. Láthatjuk, mélyebben is felfedezhetjük táplálkozási és egyéb társas viselkedéseiket, ezzel közelebb kerülnek a lelkünkhöz is.
– A rigóknak, meggyvágóknak érdemes ágakra szúrni fel nem használt, esetleg kissé sérült almákat, de ezeket a cinegék is örömmel csipegetik. Ha szőlőlugas van a kertünkben, ajánlott a fel nem használt fürtöket meghagyni. Különösen a fekete és a fenyőrigók számára jelent túlélési lehetőséget más táplálék mellett ezek fogyasztása – jegyezte meg ifjabb Agárdi Sándor.