A mezőn a kutyája munkájában gyönyörködik

Jól ismerhetik már azt a mondást a Horgász-vadász oldalunkat rendszeresen olvasók, hogy eb a vadász kutya nélkül, hiszen valahányszor a vadász hűséges társa a téma, ez az állítás mindig napirendre kerül, kifejezve azt, hogy ezek a négylábúak nélkülözhetetlenek a vadászok életében. 

Számos kutyafaj segíti az erdőt-mezőt járó embereket, a napokban Vásárosnaményban a drótszőrű német vizslák kerültek reflektorfénybe, ugyanis a városban rendezték meg a Carl Tabel német szakemberről elnevezett Nemzetközi Drótszőrű Német Vizsla Tenyészvizsgát és Tenyészszemlét. A szombati vadásznapon hirdették ki az eredményt, azt követően beszélgettünk Babiczky Attilával, a Magyarországi Német Vizsla Klub elnökével a szemle fontosságáról, a vadászkutyák jelentőségéről. 

Öröklött tulajdonságok 

– A többnapos rendezvény során a drótszőrű német vizslák veleszületett tulajdonságainak mértékét figyelték, illetve pontozták a zsűritagok. Ezeken a vizsgákon azokat az öröklött tulajdonságokat figyeljük, amelyek a vadászat során nagyon fontosak. Ilyen például a kutya vadmegállási hajlama, keresési hajlama, az orrjóság, a kacsa követése, a víz kedvelése, az apportkészsége. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek a vadászat során elengedhetetlenek. Ezt a tenyészvizsgát ősszel szoktuk megrendezni, Magyarországon ennek több évtizedes hagyománya van. A német típusú vizsgát harmadik-negyedik éve vezettük be, és egy az egyben a német vizsgára épül. Ahhoz ugyanis, hogy a német tenyésztési rendszerbe is bekerüljenek a magyar kutyák, kötelező a német bíráknak is jelen lenniük – magyarázta a klub elnöke, aki elárulta, ő is tart otthon német vizslát. Kíváncsiak voltunk arra, vajon miért pont ehhez a kutyafajtához ragaszkodik. 

– Tulajdonképpen engem a kutya tett vadásszá. A vadászatot mindenki magyar vizslával kezdi, aztán nekem a weimari vizsla következett az életemben, majd a rövidszőrű német vizsla lett a kedvencem. Csodálatos, amit egy vadászat során produkálnak az ebek. Gyakran előfordul velem, hogy hiába van nálam fegyver, inkább a kutya munkájában gyönyörködöm. Nézem, mit csinál, hogyan dolgozik, mindezt nagy élmény látni. 

– Mindig mondom, hogy a kutyával vadászni a legnagyobb élvezet. Vallom, lehet azt mondani a vadászatra, hogy élvezet, mert azért ne legyünk álszentek, nyilván van ebben egy élvezeti rész, egy örömrész, egy szeretetrész, s a kutya ezt csak jobban kiemeli. Hogy milyen teljesítményre képesek, hogy a kutya orra milyen érzékeny műszer, azt emberi ésszel fel sem tudjuk fogni. 

Kihajtja a dúvadat 

– A német vizslát mindenes kutyának tenyésztették, kellett ugyanis egy olyan fajta, amely jól keres, megállja a vadat és el is hozza. Kellett egy nagyon finom orr és olyan alkat, amely képes a vadászaton adódó feladatokat a vadászok igénye szerint elvégezni. A drótszűrű német vizsla alkalmas apróvadvadászatra, hazánkban a fácán, a vadkacsa és a nyúl jöhet számításba. A sűrű nádból és bozótból a jó vizsla kihajtja a dúvadat. Alkalmas utánkeresésre is. Természetesen ez utóbbiban a vérebek a specialisták, de egy 24 órája sebzett vadat is képes felkutatni a német vizsla. 

Kell a vizsga a tenyésztéshez 

Mint a vizsga eredményhirdetésén elhangzott, egy német résztvevő 1300 kilométert utazott a kutyájával, hogy részt vehessen Vásárosnaményban az őszi megmérettetésen. Vajon mi ennek a vizsgának a rangja? – kérdeztük Babiczky Attilától. 

– Ez egy nagyon komoly vizsga, hiszen e nélkül nem is lehetne tenyészteni a kutyát. Ha nem rendelkezik a kutya ezzel a vizsgával, akkor az nem tenyészkutya, ugyanis a résztvevők közül a legtöbben tenyésztik is a drótszőrű német vizslát. Azt szoktuk mondani, hogy nem minden kutya tenyészegyed, de aki ilyen vizsgát teljesít – természetesen vannak mellette egészségügyi vizsgálatok is, például csípőízületi és könyökízületi szűrés –, akkor tenyészegyeddé válik. Később a tulajdonos eldönti, akar-e tenyészteni, akar-e a szukától almot lehozni vagy a kant fedezőkanként használni, ez már nyilván az ő saját szíve joga, de ezzel a vizsgával kvázi elnyerte a jogot a tenyésztésre. 

– Csodálatos napokat töltöttünk Vásárosnaményban. Sajnos a háborús környezet, a válság rányomta bélyegét a vizsgára, én picivel több kutyára számítottam. Valószínűleg szerepet játszott az alacsony részvételi arányban a magas üzemanyagár is. Jól szerepeltek a magyarországi kutyák. Azt gondolom, a drótszőrű német vizsla állományunk – nyilván lényegesen kevesebb kutya születik itt, mint Németországban – magas színvonalú. Európa bármely részén megállják a helyüket, s a németek is elismerően nyilatkoznak a kutyáinkról. Ebben jelentős szerepük van a lelkiismeretes tenyésztőknek, s hogy évek óta követjük a német vizsgarendszert. 

Kaland a nyúlvadászaton 

Befejezésül egy kalandot kértünk a klub elnökétől valamelyik kutyájával kapcsolatban. 

– Egy apróvadas területen a weimari vizslámmal nyúlvadászaton vettem részt. Az egyik nyulat csak megsebeztük, elfutott. Kértem, hadd engedjem el a kutyát a keresésére. Körülöttem mindenki legyintgetett, s azt mondták, „hagyjuk már, menjünk tovább, nincs meglőve a nyúl”. A vadászat vezetője végül megengedte, hogy a nyúl után mehessen a kutyám. Nem tudom, milyen távolságra mehetett el, mert már nem láttuk, ám egyszer csak megérkezett, szájában a vaddal. 

– Mindenki ledöbbent, csodálták a kutyát, s engem faggattak, hogy csináltam. Ez nem egy csodálatos dolog, hiszen a kutyák tudják, mi van a génjeikben kódolva, csak a vadászok kevésbé tudják, hogy egy vadászkutyától mit is lehet elvárni.