Futógondolat: tényleg miénk itt a tér?

A közelmúltban egy felháborodott hölgy fordult a szerkesztőségünkhöz, aki – mint írta – „közutálat tárgya lett” a futók körében. Nem tett semmi rosszat, csupán túl a hetedik ikszen úgy gondolta, tesz az egészségéért, s napi hat kilométert tesz meg a Bujtosi-tó körüli rekortánon. 

Nem nézik jó szemmel 

– Nem sétálgatok, hanem tempósan megyek. Szándékosan szembe a „forgalommal”. Ahogy tudok, lehúzódok, ha szemből érkezik valaki. De úgy tűnik, ez sem elég. Szigorúan betartom a kötelező jobbra tartást, de ha a sáv közepén egy futó érkezik velem szemben, és nekem ütközik, megjegyzi, hogy menjek a járdára, vagy jobb esetben csak a száját húzogatja. Én úgy vélem, ez a pálya mindenkié, aki sportolni akar, amennyiben nem tesz kárt az út minőségében. De a futók szerint csak és kizárólag az övék – írta az olvasónk, aki szerint hetvenegy évesen legalább olyan sporttevékenységet végez a napi hat kilométerével, mint a fiatal futók tíz-hússzal. 

Az írás nem maradt megjegyzés nélkül, hamarosan csörrent a telefon, s a vonalban egy újabb idős olvasónk osztotta meg velünk tapasztalatait. Varga Jánost sokaknak nem kell bemutatni a megyében, hiszen a most hetvenéves sportember nemzetközi szinten is elismert futó volt, aki sikeresen szerepelt több szuper- és ultramaratonon is. 

Úgy döntött, változtat 

– Sajnos én is találkoztam már ilyen „sportolókkal”, akiknek nem tetszett, hogy a futópályán gyalogoltam. A mindenféle dróttal és kütyüvel teleaggatott „szuperfutóktól” megkaptam, hogy egy ilyen vénember miért nem megy inkább az erdőbe ballagni. Biztosan nem tudják rólam, mennyi versenyen szerepeltem. Egy súlyos sérülés és gerincműtét után évekig mozogni is alig tudtam, de ismét visszatérhettem a szenvedélyemhez, s teljesítettem a legutóbbi nyíregyházi félmaratont – árulta el lapunknak Varga János. 

A nyírteleki sportember mozgásszeretetét a futball alapozta meg, majd negyven­éves korában – érezve a romló fizikai állapotát és az évek alatt felszaladt kilókat – úgy döntött, többet tesz az egészségéért, és a lakása közelében lévő nyírteleki sportpályán futni kezdett. 

– Kezdetben munka után, esténként futottam, akkor még csak rövidebb távokat. A városban volt mikulásfutás is, és azon a néhány kilométeren majd’ megpusztultam. Nem hagytam annyiban a dolgot, fejleszteni akartam magam. Ez már több évtizede volt, és mivel már akkor is elmúltam negyvenéves, ezért a rövidebb távok – amik géppuskalábúaknak valók – szóba sem jöhettek. 
A hosszútávfutáshoz több lépcsőt is végig kell járni, évek munkája, mire valaki képes leküzdeni a maratoni vagy még annál is hosszabb távolságot. Folyamatosan edzettem, aztán egy őszi este ismét a pályán voltam, méghozzá tíz szem kukoricával a zsebemben. A kör négyszáz méter hosszú, tízkörönként eldobtam egy szem kukoricát, s addig csináltam, míg el nem fogyott az összes, és futottam még hat kört – mesélt a kezdetekről Varga János. 

A már korábban említett lépcsőket rendkívüli iramban járta végig, de mint mondta, az első ultratáv előtt meggondolatlan volt. 

A király szobráig menetelt 

– Az első maraton után nem volt megállás, de túl magasra tettem a lécet, hiszen belevágtam egy versenybe, melynek keretében Nyíregyházáról Budapestre kellett futni. Akkor még nem voltam birtokában a különféle technikáknak, nem ittam eleget futás közben, azonban a kudarc ellenére ez egy jó lecke volt – tekintett vissza. A futókarrierje csúcsa 2000-ben a görögországi Spartathlon volt, ahol a népes, több mint 250 fős mezőnyből alig több mint 80-an értek célba. A 246 kilométeres ultramaratoni futóverseny 1983 óta szeptember utolsó péntekén rajtol, és a futók az Akropolisz lábától Leónidasz király Spárta főterén álló szobráig futnak. Varga János a mai napig féltve őrzi az érmet és a rajtszámát, és nagyon büszke, hogy a 44. helyen zárt. 
A két idős sportbarát példája is mutatja, hogy nem csak a húszéveseké a világ, és Varga János ezt még inkább szeretné bizonyítani, ugyanis azt tervezi, a 70. születésnapja alkalmából 70 kilométert fut majd. 

– A nagy futásra meghívok majd pár sportbarátot. Persze nem kell végigfutni ezt a nagy távot, de örülnék, ha minél többen csatlakoznának néhány kilométer erejéig, vagy akár hosszabb ideig is. Ünnepeljük együtt a sportot és a nyugdíjasokat is! – zárta gondolatait Varga János.