Fényeslitkei sportvadász kalandjai erdőből, vízpartról

A vadászati világkiállításra időzítette negyedik könyve megjelentetését a Fényeslitkén élő Vári István. Nem elírás a negyedik sorszám, a több évtizede átélt vadászkalandjairól már valóban ennyi kiadvány született. Úgy érezte az első, a Vadászatok a Beregben és azon túl című könyve megírásakor, hogy az élményeket, a humoros történeteket másokkal is meg kell osztania, s ez a belső hang késztette a Beregi vadászéletem és a Beregi hajtások című kötetek kiadására is.

Rajongás és tisztelet

A negyedik könyve abban tér el a korábbi háromtól, hogy ebben már horgászatok is szerepelnek a vadászatok mellett, s ezért kapta a kiadvány a Horgász és vadász emlékeim címet. Munkatársunk, M. Magyar László többek között a következőket írta a könyv ajánlójában: „Akik olvasták a korábbi könyveit, most sem fognak csalódni: érezni az elbeszélésekből a természet iránti rajongást és őszinte tiszteletet, az erdő vadjainak és a vizek halainak megbecsülését, ugyanakkor önironikusan vall egy-egy balul sikerült horgászatról vagy vadászatról. Akik pedig most először találkoznak Vári István történeteivel, az írások olvasásakor szeretnének ott lenni mellette a vízparton, szívesen hallgatnák vele együtt a végtelen nyugalmat és csendet a magasleseken, örömest taposnák vele együtt a beregi vendégmarasztaló sarat a cserkelések alkalmával. Apropó Bereg.

Bár napjainkban Fényeslitkén lakik Vári István, a beregi vadregényes tájhoz nem maradt hűtlen, rendszeresen visszatér a beregdaróci határba, ahol nemcsak elvesz a természettől, de segíti is: aktívan kiveszi a részét az erdő-mező vadjainak téli etetéséből. S ahogy hűséges a beregi tájhoz, éppen olyan hűséges Szabolcs-Szatmár-Bereg megye horgászvizeihez is. Mint a történetekből kiderül, sok szép emlék köti többek között a Szabolcsveresmarti víztározóhoz, a kótaji Verbatanyához, a kisvárdai Laposhoz.

S ami még kiolvasható Vári István soraiból: közvetlen természetével, az élet örömeinek elfogadásával, vidámságával, önzetlenségével és emberszeretetével nagyon sok barátra tett szert mind a vadászatokon, mind a horgászatokon. Bárhová is menjen az országban horgászként vagy vadászként, szívesen látják.

Hű társa az unokája

Örül a barátoknak, de a legnagyobb örömet mégis az jelenti a számára, ha Andris unokáját bevezetheti a horgászat és a vadászat titkaiba. A kislegény, aki már nem is olyan kicsi, hiszen a könyv nyomdába adásakor tizenöt és fél éves, a horgászatban már túl is szárnyalja olykor mentorát, s talán egyszer majd eljön az az idő is, amikor az erdőt is jobban ismeri majd, mint a nagyapja. Persze, ez nem zavarja Vári Istvánt. Sőt! Alig várja már, hogy ne csak a vízparton, hanem immár az erdőben is büszke lehessen az unokájára. KM