Szépen csillog a családi ezüst

A sikeres, júliusi, Spanyolországban rendezett skyrunning-világbajnokság után Belus Tamás, a nyíregyházi ultrafutó már csak arra a TDS-re koncentrált, ami a francia Ultra-Trail du Mont Blanc 145 km-es betétfutama, mégpedig 9100 méteres (!) szintemelkedéssel.

Megjárta a poklot

– Egymás után harmadszor vettem részt ezen a versenyen, ahová egész jó formában érkeztem. Abban a reményben indultam el, hogy akár a legjobb 50 futó közé is bekerülhetek a kifejezetten erős nemzetközi mezőnyben. Sajnos, nem sikerült jól a futás, mert egy hirtelen támadt viharban annyira kihűltem, hogy bár a 35 km-nél lévő Szent Bernát-hágói ellenőrző pontot még el tudtam hagyni valahogy, de pár száz méter után úgy levert a lábamról a hipotermia, hogy kénytelen voltam feladni a versenyt.

– A futamot később a résztvevők nagy többsége számára le is állították, mert egy cseh futó tragikus balesetet szenvedett a pálya egyik meredek technikás részén, és életét vesztette – idézte fel a történteket Belus Tamás, aki az elmaradt versenykilométereket az azt követő napokban tartalmas magas hegyi edzésekkel igyekezett pótolni. Utána elindult a mátrai Vadrózsa 50 nevű családias versenyen, amit a tavalyi pályacsúcsától alig elmaradó idővel nyert meg.

– Három nagyon erős edzőhét következett, soha nem futottam még annyit és olyan intenzitással, mint abban a 21 napban, a cél pedig az idei év egyetlen hátralévő magyar terepultrafutama lett, a 108 km-es rangos Vadlán Ultra Terep a Keszthelyi-hegységben. A Vadlán a kedvenc versenyeim egyike, 2019-ben nyertem, tavaly pedig második lettem itt, míg a testvérem, Fruzsina tavaly győzni tudott a női mezőnyben.

– A szokásosnál is erősebb mezőny gyűlt össze a hosszútávon: a négy korábbi győztesből hárman ott álltunk szombat reggel hatkor a cserszegtomaji rajtvonalon, várt ránk a három vár és hét (!) kilátó, és rajtunk kívül is volt legalább 4-5 futó a mezőnyben, akiktől nem lett volna meglepő egy dobogós helyezés.

Jól taktikázott

– A táv első felében óvatosan kezdtem, stabilan tartva a negyedik helyemet, de a hátrányom a féltávhoz érve már 30 percre hízott az első háromtól. Ez túl soknak tűnt, nem gondoltam, hogy esélyem maradt még dobogóra állni, ám az élet az én stratégiám helyességét igazolta. A pálya második nehezebb és technikásabb részén 30 km alatt ledolgoztam a hátrányomat a második és harmadik Dittrich Andráshoz és Czövek Andráshoz képest, és a verseny végére a későbbi győztes Muhari Gábort, a hatórás futás korábbi világcsúcstartóját is 6 percre megközelítettem.

– Végül 10 óra 25 perc alatt teljesítettem a távot különösebb holtpont nélkül, végig stabilan és egyenletesen futva, ráadásul egy órával gyorsabban, mint tavaly ilyenkor. Ilyen eredményre még a biztató előjelek ellenére sem számítottam. Külön öröm, hogy a testvérem, Elek-Belus Fruzsina is második lett a női mezőnyben.

– Ezzel vége a futóév érdemi részének, talán még pár „buliból” megfutott verseny jöhet. A márciusi műtétem után tartottam tőle, hogy már soha nem lehetek a régi, de úgy látszik, ettől nem kell félnem. Hála ennek az eredménynek, a Nemzetközi Terepfutó-szövetség magyar szakági ranglistáján jó eséllyel a második-harmadik helyre léphetek előre. Rövid pihenő után következik az alapozás, és megyünk tovább előre 2022-ben is.

https://szon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/a-pokol-bugyraibol-lepdelt-magasra-5243321/