Hosszú az út a trófeáig – külföldi versenyeken is sikeres a nyíregyházi kennel

Gyönyörű németjuhászaikkal hazai és külföldi versenyekről is számos trófeát hazahozott már Együtt Réka és Márton János, a házaspár évek óta tenyészti ezt a kutyafajtát. Lapunknak Réka mesélt arról, hogyan lettek rajongókból profik, és milyen út vezetett odáig, hogy díjnyertes kutyáik legyenek.

– Mindketten még gyerekként „fertőződtünk meg” ezzel a fajtával, az első törzs­könyvezett kutyánkat 9-10 éves korunkban kaptuk. Velük már kiállításokon is részt vehettünk, nyilván akkor még inkább kisebb sikerekkel, de ez nem tántorított el minket, csak növelte kitartásunkat – mesélte Réka arról, hogy honnan jött a szeretetük a fajta iránt.

– Mi a német juhászkutyában találtuk meg a tökéletességet. Akár házi kedvencre, engedelmes vagy őrző-védő feladatok megoldására van szükségünk, mindegyikre alkalmas. Ezen túl használják még mentő- és keresőfeladatokra, vakvezető és terápiás kutyaként is. Kell ennél több az embernek?

Idő és energia

A fajta iránti rajongástól hosszú út vezet odáig, hogy valakiből tenyésztő váljon, így történt ez Rékával és Jánossal is. Több kutyusuk is volt magyar és külföldi tenyésztőktől egyaránt, azonban mindig keresték az „igazit”, az általuk elképzelt típust. Bár szép, ha az eb bundája egy kicsit pigmentáltabb, erősebbek a vörös és a fekete színek, a szőre hosszabb és erősebb – a külcsín a stabil idegrendszer és az egészség nélkül mit sem ér – fogalmazott Réka.

– Ezeket a tulajdonságokat elméletben csak több egyedből lehetne összeollózni, viszont mi mégis arra törekszünk, hogy mindez minden kutyánkra jellemző legyen. A tenyésztés pedig nem matematika, nem lehet Istent játszani, de fontos, hogy törekedjünk a tökéletességre! Az első sikereink több mint tíz évvel ezelőtt történtek, amikor hazai és nemzetközi rendezvényeken az élmezőnyben végeztek kutyáink – tette hozzá. Az eredmények azonban nem jönnek maguktól: rengeteg időt kell fordítaniuk az állatokra.

– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindkettőnknek ez a hobbija, és így a sikerek mellett a munkában is osztozkodunk – mesélte Együtt Réka. – Egyikünk a kölyöknevelésben, szocializálásban, míg másikunk a képzésben, etetési praktikákban jobb, és talán ez az eredményeink kulcsa. Néhány éve már a saját kiképzőpályánkon tudjuk tréningezni a kutyáinkat, ez egy nagy előrelépés volt számunkra. Itt próbáljuk a felkészülésüket elősegítő legjobb feltételeket biztosítani. Ha pedig már készen állunk a versenyekre, akkor jönnek a két-háromezer kilométeres, többnapos utazások. Ezt egyébként nagyon szeretik a kutyáink, mert egész úton pihenhetnek a speciálisan kialakított szállítóbokszban, aztán a rendezvényeken övék a főszerep.

Tovább az úton

Hozzátette: a versenyek világa sokkal összetettebb, mint ahogyan azt egy hobbikutyatartó gondolná, hiszen már kölyökkorban, a kutyus kiválasztásának pillanatában elindult a képzés. Ez eleinte még „csak” a szocializációt jelenti, aztán körülbelül kétéves korukban már nyomkövetésből, valamint engedelmes és őrző-védő feladatokból is sikeres vizsgát tesznek. A kiállításokon pedig szépen és viszonylag sokat kell mozogni az ebnek, ehhez erőnléti edzések és prezentációs gyakorlatok kellenek, a munkaosztályban versenyzőknek őrző-védő gyakorlatokat is be kel mutatniuk.

– Az eredményekhez egy egész éves, összetett, kitartó munka szükséges. A legnagyobb megmérettetést minden évben Németországban, a fajta őshazájában rendezik, ahová a világ minden pontjáról érkeznek a jobbnál jobb tenyésztők kutyáikkal – mondta el Réka.

– Nagyon fontosak nekünk az első serlegeink, hiszen szép emlékek fűződnek hozzájuk. Jó érzés volt néhány éve elnyerni azt a trófeát, melyet Magyarország legrégebbi tenyésztője ajánlott fel, és egyben A Legszebb Magyar Tenyésztésű Kutya címet megszerezni. Idén Felicita nevű kutyánk a németországi világkiállításon ,,Kiválasztott kitűnő” címet ért el, amivel történelmet írtunk itthon, mert ez még ez idáig magyarországi tenyésztőnek nem sikerült! Ezzel egy régi álmunk vált valóra, és a jövőben is szeretnénk továbbhaladni ezen az úton.

Borítókép: A házaspár az egyik német juhászkutyával |Fotó: Márton János és Együtt Réka Archívuma