A postásnak kézbesítették az első helyet

Egy ízig-vérig baráti társaság, összetartó közösség az Óriáskerék Motoros Egyesület. Szász Károly egyesületi elnök fogja össze a lelkes csapatot, melynek tagjai tavaly is részt vettek a hagyományos motoros tájtúra versenyen. A pandémia miatt nem volt lehetőség a tényleges díjátadásra. erre a napokban került sor. A civil szervezet tagjai örültek a találkozásnak, és felidézték, hogy mennyi élménnyel lettek gazdagabbak, miközben felkeresték Szabolcs-Szatmár-Bereg kulturális, történelmi, építészeti és természeti értékeit, nevezetességeit. A motoros tájtúrázók a részvételi lapjuk és a regisztrációs számuk feltüntetésével olyan fotókat készítettek, amelyek a lehető legjobban hasonlítottak a mintaképen látottakra. Katona László szerezte meg az első helyet, a második Iski Tamás, a harmadik pedig Benkő Zoltán lett.

– Nem születtem motoros családba, és nem is volt a környezetemben olyan ember, akinek a hatására motorra ültem volna. Egyszer csak jött az igény arra, hogy ha már beszippantott a munkahely mókuskereke, akkor legyen valami, ami kirángat a viszonylagos szürkeségéből – idézte fel a kezdeteket Katona László.

– Felmerült az igény arra, hogy világot lássak, még ha annak csupán egy kis szeletét is... Unalmasnak tűnt kocsiba ülni, tömegközlekedéssel meg elég kötött dolog felfedező útra indulni, ezért aztán bevillant a motorozás ötlete. Ebben van kaland és kihívás is. Én sosem motoroztam előtte. Azért is ad hatalmas szabadságot, mivel arra megyek, amerre és amikor akarok. Tudom, van ennek veszélye is, de lehet, hogy éppen ez adja meg az ízét.

– Amikor 2008-ban megvettem a jelenlegi motoromat, egy könnyen kezelhető, egyszerű, viszonylag olcsón fenntartható kétkerekűt kerestem. Ma már ezek mellett azt is szeretném, ha a következő kényelmesebb lenne, akár két személynek is.

A motoros tájtúra jóval több, mint egy szimpla felfedező út.

– Benne van a kaland, a felfedezés öröme. A túra pontjainak egy részén már valószínűleg mindenki járt legalább egyszer, de a másik részéről még nem is tudtam, hogy pontosan ott van, pedig csak néhány kilométert kellett érte motorozni. Ezek pedig olyan helyek, ahova később is érdemes lesz visszamenni, jobban körülnézni, több időt eltölteni. Mivel versenyről volt szó, és ha haladni akart az ember (pláne nyerni), akkor nem volt túl sok idő a bámészkodásra. Ennek ellenére óriási szabadságot kaptunk a szervezőktől, rengeteg időnk volt rá, abban az irányban és sorrendben mehettünk, amiben csak a kedvünk tartotta. Nekem nincs kormányra helyezett navigációm. A telefonom térképén meg volt jelölve az összes hely, és nagyjából mindig tudtam, hogy mekkora kört szeretnék egyszerre megtenni. Utána a telefont zsebre vágtam, és átadtam magam az élménynek, aztán csak akkor néztem meg a térképet, ha már nagyon eltévedtem. Az eltévedős történetek utólag amúgy is mindig érdekesebbek és viccesebbek. Remélem, hogy legközelebb is sikerül a szervezőknek újra összehozniuk ezt a különleges túrát. Esetleg egy kicsivel még nagyobb területen, még több úti céllal. Ki tudja, lehet, hogy egyszer talán még országos méretűre növekszik ez a nagyszerű kis helyi verseny.

Katona Lászlótól nem áll messze a jövés-menés, a két kerék meghatározza a mindennapjait.

– A nyíregyházi egyes postán dolgozom külterületi kézbesítőként. Szabadidőmben a motorozáson kívül még szívesen kerékpározok vagy sétálok az erdő csendjében, akár hegyre fel is. Ez ugyanúgy ki tud kapcsolni, mint egy kellemes szerpentinezés mondjuk Lillafüreden.