Tavak, nádasok, rekettyések

Vizes élőhelyek élővilága Kisvárda környékén címmel jelent meg a Földkelte Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület online kiadványa, a tartalmas alkotás Agárdy Sándor Apáczai Csere János-díjas tanár szakmai közreműködésével készült el. A Tornyospálcán élő pedagógus tavasszal ment nyugdíjba, az utóbbi években a dögei Ölbey Irén Általános Iskola intézményvezetője volt. A Magyar Kultúra Lovagja kitüntetéssel rendelkező szakember rengeteget tett a környezeti nevelésért, a falusi kultúra ápolása érdekében.

Sok szakkönyvet írt, félezer ismeretterjesztő írása, félszáz szakmódszertani dolgozata jelent meg, az erdei iskolai mozgalom egyik elindítója. Dögében az országban is egyedülálló helytörténeti gyűjtemény és iskolai füvészkert, gyógy- és fűszernövénykert, tanösvény kialakítása fűződik a nevéhez. A Füzek könnye, föld sóhaja című, Dögéről szóló könyv is Agárdy Sándor, a környék legnagyobb kutatója érdeme.

– A Rétköz kutatása egy folyamat: a táj, az ökoszisztéma egy állandó változás – írta Agárdy Sándor. S valóban állandó változás az ottani sokszínű és mozaikos élővilág – sok helyen sérülékeny élőhelyekkel. Ezek megóvása, fenntartása nagymértékben függ az ott élő lakosság hozzáállásától, tevékenységétől.

Évszázadokon át nem változott

Az online kiadványból kiderül, hogy Kisvárdát keleten a Nyírség homokbuckái, nyugaton a Felső-Tisza-vidékéhez tartozó Rétköz mocsárvilága határolja, északról az egykor tölgyes erdővel borított, enyhén hullámos terület köti össze a Tisza fényeslitkei és dögei öntésterületével.

– Évszázadok teltek el, és a táj alig változott valamit. A rétközi települések a tájra jellemző pangó vizes, mocsaras területekből „szigetekként” emelkedtek ki. Ezeken a 19. század közepéig szántóföldi művelést folytattak, méhészkedtek, nádvágással, gyékényszedéssel foglalkoztak, kaszálók és legelők, gyümölcsösök tarkították a tájat. A 19. század történelmi eseményei hatalmas változásokat hoztak, s jelentősen átalakították a tájat. A víz azonban ma is meghatározó elem. Különleges élővilágnak otthont adó nádasok, rekettyések, sekély tavacskák, lápos területek sajátos és igen érzékeny életközösségek hordozói még ma is. E gazdag és sokszínű ökoszisztéma megmaradása és a ma is jelentősnek mondható faji diverzitás megőrzése csak az itt élő lakosságon múlik – fejtegette Agárdy Sándor.

Utolsó menedék

A lápokat levezető egykori csatornák számos élőlény utolsó menedékhelyét jelentik. A Belfő-csatornába vezető egyik árok és a hozzá hasonló keresztcsatornák vezették le a szomszédos Dögénél a Szebecse-ér vizét.

A Rétközi-tó Kisvárda északi részével határos. A hatalmas, több mint 400 hektárt borító vízfelület, a parti sáv, valamint a tavat környező mozaikos természetes és kultúrtáj Szabolcsveresmart keleti szélétől Döge nyugati oldalán át Kékcse északkeleti határáig nyúlik.

– Az egész Rétköz kis mintája a nagy természetnek... – írja Kuthy Lajos 1845-ben, érzékeltetve ezzel az ott fellelhető élővilág sokszínűségét.

A Vizes élőhelyek élővilága Kisvárda környékén című online kiadvány részletes, átfogó képet nyújt a csodálatos rétközi tájról.