Köteleken lógva a madarak védelmében

Három rétisas kíváncsian néz a kamerába: a szívmelengető fotót a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság közösségi oldalára töltötték fel a közelmúltban, amikor madarakat gyűrűztek a Nyírség-Szatmár-Bereg Tájegységben. A művelet nem mindennapi tudást igényelt, hiszen a fokozottan védett madarak a fák lombkoronájában fészkelnek, így a szakemberek csak alpintechnika segítségével tudták elvégezni a munkájukat.

Bejárják a megyét

Arról, hogy pontosan hogyan juthatnak fel a fák tetején rakott órási fészkekhez, és hogyan követik nyomon ezeket a fokozottan veszélyeztetett madarakat, Habarics Bélát, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetőjét kérdeztük.

– Már télen elkezdjük keresni a rétisasok és más nagy méretű madarak fészkeit, amikor még lombtalanok a fák. Ilyenkor az egész megyét bejárjuk, elsősorban az őshonos erdőkre koncentrálva keressük az egy méternél nagyobb átmérőjű fészkeket – mondta el lapunknak a táj­egységvezető. – A pontos elhelyezkedésüket GPS-készülékek segítségével próbáljuk beazonosítani: ez azért fontos, hogy később visszatérhessünk ellenőrizni a fészektulajdonosokat, amely lehet rétisas, fekete gólya vagy parlagi sas – de olyan esettel is találkoztunk már, amikor uhu foglalta el egy fekete gólya korábbi fészkét.

Az igazgatóság munkatársai a felmérés után pontos kimutatásokat készítenek, majd amikor párba állnak a madarak – ez a réti sas esetében akár már december vége, január eleje is lehet –, újra meglátogatják a korábban üres fészkeket, hogy megtudják, milyen madarak foglalták el azokat.

Első a biztonság

– Nyomon követjük a költést, és figyeljük azokat a veszélyeztető tényezőket, amik esetleg annak sikerességét befolyásolhatják. A természetvédelmi őrszolgálat kötelékében azért felelünk, hogy a fészkelőhelyek hosszú távon biztonságosak maradjanak ezeknek a fokozottan védek fajoknak – tette hozzá Habarics Béla. Nyilvántartják, hogyan áll a tojásrakás, és mikor érkezik el a megfelelő időpont a gyűrűzésre – hiszen erre úgy kell sort keríteniük, hogy ne zavarják meg a madarakat.

A szakemberek az erdőbejárások alkalmával azt is megtudják, hogy mely fészkek lesznek könnyen és melyek nehezebben megközelíthetőek – nagy részükhöz alpintechnikára is szükség van. Munkájuk során mindig olyan időpontot választanak a „fészeklátogatásra”, amikor a szülők épp táplálékbeszerző körúton vannak, illetve kiemelten figyelnek a fiókák biztonságára is. A fészkek ellenőrzését az időjárás is befolyásolja, például esőben vagy nagy melegben soha nem zavarják a fészkeket.

– Az alpintechinkás fészek­ellenőrzésnek szigorú szabályai vannak: az erre jogosult kollégák egy hosszú elméleti és gyakorlati felkészítéssel végzik el az iparialpinista-képzést – fűzte hozzá. – Sőt, a megszerzett tudásról minden évben számot kell adniuk, illetve magát a felszerelést is levizsgáztatják. Ilyenkor egy alapos ellenőrzés során megnézik, hogy az eszközök megfelelnek-e a biztonsági előírásoknak, illetve a rögzítőknek, a köteleknek és a hevedereknek megvan-e a meghatározott kihordási idejük, amelynek lejárta után már nem használhatóak. Nálunk egy természetvédelmi őr munkatársunk végezte el ezt képzést, szakértelmét pedig más feladatok során is kamatoztatja, például Cégénydányádon a kastélypark fáinak ápolási munkáinál.

Hatalmas fészkek

Amikor alpintechnikával megközelítenek egy nagy méretű fészket, ellenőrzik annak tartalmát: feljegyzés készül arról, hogy hány fiókát találtak és milyen egészségi állapotban, esetleg láttak-e valamilyen táplálékmaradványt. Az adott helyzettől függően vagy a fészekben, vagy egy zsák segítségével a földön kapják meg a gyűrűket a madarak.

– Ezek a fészkek olyan hatalmasak, hogy akár egy felnőtt ember is elfér bennük – tette hozzá Habarics Béla. – A jelölés során két gyűrűt is használunk: az úgynevezett ornitológiai gyűrűn egy számsor, illetve az ország fővárosának azonosítója található, így amikor a világ bármelyik pontjának befognak egy madarat, azonnal kiderül, hogy honnan származik.

A másik gyűrűn egy távolról, akár egy távcső segítségével leolvasható számot fedezhetnek fel a szemfüles madármegfigyelők. Amikor elküldik észlelésüket az adott ország gyűrűzőközpontjába, az összekapcsolt adatbázisok segítségével hamar kiderül, mikor és hol gyűrűzték meg a madarat. Így kirajzolódik madaraink hosszú kilométereket átívelő életútja: látható, hogy egy nap alatt mekkora távolságokat képesek megtenni, merre bolyonganak a fészkektől távol, és az egykori fiókák milyen messzire alapítanak új családot attól a helytől, ahol kikeltek a tojásból.

Borítókép: A legnagyobb fészkeket csak alpintechnikával lehet megközelíteni | Fotók: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság