A mesterség dicsérete

Bármit is hozzon a jövő, jöjjön bármilyen gyors technológiai és informatikai fejlődés, mindig szükség lesz kisiparos vállalkozókra. Mindezt évekkel ezelőtt az egyik közgyűlésén a Fehérgyarmat és Térsége Ipartestület is megállapította, igen helyesen, melynek jelentőségét akkor érezzük igazán, ha valamilyen mesterre van szükségünk, és hosszas keresés után se járunk sikerrel. Ezért is örömteli, hogy a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából egy megyebeli ­kisiparos is kitüntetést kaphatott Áder János köztársasági elnöktől. Nagy János kárpitosmester a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatát nem csupán szakmai kiválóságként, de érdekképviseleti munkájáért is kapta, hiszen 40 esztendeje elnöke a már említett térségi ipartestületnek.

Más volt akkoriban az élet

A nyolcvanadik esztendejéhez közel járó nyíregyházi születésű kitüntetett lapunknak elmondta, hogy a tanulóéveit a szabolcsi megyeszékhelyen töltötte, a ­Luther-házzal szemben.

– A Kistelek utcán nevelkedtem – ma Váci Mihály utca –, és a Hatzel téren jártunk iskolába az evangélikusokhoz, mellette pedig tanultam a szakmát. A főnököm nagyon szigorú ember volt, keményen fogott, de megnevelt bennünket. Azt volt a szavajárása, hogy „véssük a fejünkbe, a munka szépít és nemesít”. Délelőtt várt az iskola, délután pedig mennem kellett dolgozni, nem volt olyan vidám a diákélet, mint ma. De mivel nem válthattam ki az ipart, a rendszer nem engedte, elmentem dolgozni a Debreceni Hajlított Bútorgyárba, a mestervizsgát is ott tettem le. Ugyan még visszatértem Nyíregyházára, de ipar­engedélyt majd csak Fehérgyarmaton, ahogy a helyiek mondják, ezen a „sáros vidéken” kaphattam, és ott is élek 1965. október 15-étől. Akkor nem a hobbi vagy a futball járt a fejünkben, pedig szerettem rúgni a labdát, mindig a munka volt az első, ami miatt még a vasárnap is összeforrt a hétköznapokkal.

– Ha még mindig fiatal lennék, ma sem csinálnám másképpen, pláne hogy a kisipar ilyen kedvezményeket, mint amilyeneket most a kormány ad, soha nem kapott. De én már idős ember vagyok ehhez a nem kevés fizikai erőt követelő munkához. Az 1970-es árvíz után még a Szovjetuniónak is dolgoztunk egy fehérgyarmati kisipari termelőszövetkezeten (ktsz) keresztül. Tajga lakókocsikat kárpitoztunk. Olykor még négy segédem is volt, tisztességes munkával abban az időben is jól meg lehetett élni ebből a szakmából. Tanulókat is vettem a „szárnyaim alá”, de abból a tizenháromból, amennyi nálam tanult, ma már nem sokan dolgoznak kárpitosként.

– Nekem az jelentette a legnagyobb örömöt, ha a kuncsaft elégedetten távozott, és mondjuk nem törte tovább a derekát az általunk behúzott ágy. Velem soha nem perelt senki, de még egy rossz szót se kaptam az eltelt évtizedek alatt. Kisebb darabokat még ma is megcsinálok, viszont a nagy heverők, ülőgarnitúrák emelgetése már nem nekem való – vallotta meg a mester.

Természetesen az érdekképviseleti munkát se hagyhattuk ki az áttekintett életútból, hiszen Nagy János negyven éve elnöke a Fehérgyarmat és Térsége Ipartestületnek, és nem csupán a kárpitosokat, de a térség minden iparosát képviseli. Amikor Nyíregyházán megszűnt a Kisiparosok Országos Szövetségének (­Kiosz) megyei székhelye, utána 1990-től a tagság önkéntes lett, és újjá kellett alakítani a szervezetet. Később alapító tagjai voltak a jogutódnak, az Ipartestületek Országos Szövetségének (Iposz).

Kitüntetések az évek során

– Azért is örültem ennek az állami kitüntetésnek, mert 55 év a szakmában, 40 pedig az érdekképviseletben nagy idő. Előtte persze egyéb elismerések is rám találtak, jutalmazták például az árvízvédelmi munkámat, 1981-ben Méhes Lajos ipari miniszter tisztelt meg egy oklevéllel, később pedig 2013-ban Varga Mihály is megjutalmazott egy kiváló munkáért járó elismeréssel – tudtuk meg. Nagy János ma már szeretné az elnöki teendőket a fiataloknak átadni, és együtt élvezni a nyugdíjas éveket az egészségügyből nyugdíjba vonult feleségével, rendőr fia családjával, olykor a 12 esztendős unokájára vigyázva, és kertjét művelgetve.

Amikor búcsúzóul megkérdeztük, vajon tudna-e most maga helyett egy jó kárpitos­mestert ajánlani, röviden csak ennyit mondott: – Nem igazán. Sajnos, a mai fiatalság egy kicsit elpuhult, pedig ma is van munka bőven, bár­kinek jól meg lehet élni belőle.