A mátészalkai atommagfizikus a tűzhányók jeleit figyeli Norvégiában

Nyíri Ágnessel a világháló jóvoltából ismerkedtünk meg. A kutatási témájára figyeltem föl: atommagfizikusnak készült és a nehézion-ütközések modellezésével foglalkozott Norvégiában, 2005-ben írtam róla. Mátészalkáról indult, Nyíregyházán, a Krúdy Gyula Gimnáziumban érettségizett, Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen diplomázott.

Norvég ösztöndíjjal készült doktorálni a fjordok országának egyik legszebb városában, Bergenben, 2005 őszén védte meg doktori (PhD) diplomáját, majd Bergenből a fővárosba költözött, hogy az Oslói Egyetemen posztdoktori ösztöndíjasként folytassa kutatómunkáját, továbbra is a nehézion-ütközések területén. Aztán 2021 elején találkoztunk újra.

Nem nyugalmas munka

– Fél évvel az ösztöndíjam lejárta előtt úgy éreztem, itt az ideje eldönteni, hogyan tovább. Szerettem volna Norvégiában maradni – emlékezett –, ezért elkezdtem nézni a meghirdetett kutatói állásokat. Attól tartottam, nem lesz könnyű dolgom, mivel Norvégiában az atommagfizikusi állások száma igen korlátozott. Azonban kiderült, hogy egy fizikus doktori diploma többéves kutatási és programozói tapasztalattal teljesen új területek felé is ajtót nyit. Végül 2007-ben pályáztam meg a Norvég Meteorológiai Intézet kutatási osztályának állását, amit el is nyertem.

Kutatóként fő munkája egy nemzetközi egyezmény keretében a levegőszennyeződés európai terjedésének modellezése volt, ami nem sokkal később kiegészült egy különleges feladattal.

– A vulkáni hamu előrejelzéséért felelős norvég nemzeti projekt vezetője lettem – avatott be a részletekbe Nyíri Ágnes.

– Ez csak akkor tűnik nyugalmas munkának, ha éppen nem aktív egyik közeli vulkán sem. Érdemes azonban visszagondolni 2010 tavaszára, amikor egy izlandi jégmező alatti vulkán, az Eyjafjallajökull működésbe lépett, jelentős káoszt okozva ezzel az európai légi közlekedésben.

Huszonöt ország repülőtereit kellett hosszabb-rövidebb időre lezárni, ami milliók utazását befolyásolta.

– Utóbb kiderült, hogy megbízható, nemzeti szaktudáson alapuló, kisebb területekre vonatkozó, de részletesebb modellek eredményeit figyelembe véve elkerülhető lett volna a teljes európai légtér egyidejű és hosszú távú lezárása. Akkoriban viszont Európa legtöbb országában vagy nem voltak ilyen szakértői csoportok és modellek, vagy ha igen, azoknak nem volt mandátumuk a légtérrel kapcsolatos döntések befolyásolására.

Sárga jelzés a térképeken

– Norvégia is azon országok közé tartozott, ahol nem volt saját, a vulkáni hamu előrejelzéséért felelős nemzeti intézmény. A hatóságok felismerték ennek a fontosságát, és 2011-ben az intézetünket bízták meg a munkával.

Mint a kutatótól megtudtuk: most ugyan nincs konkrét veszély, de a Reykjavíktól 300 kilométernyire lévő Grímsvötn nevű vulkán – ami legutóbb 2011 májusában tört ki – már szeptember vége óta sárga jelzést visel a meteorológiai térképeken. Ez megnövekedett vulkáni tevékenységre utal, és fokozott figyelemre ad okot.

– Nem jó hír, de tény: a vulkánok megfigyelésével foglalkozókat is sújtja a pénzhiány. A legfontosabb projektjüket ugyanis a norvég repülőterek többségét birtokló és üzemeltető állami cég finanszírozza, amelynek bevételei a 2020-as „koronaévben” alaposan lecsökkentek, így a légkört figyelők is kevesebb pénzhez jutnak. Több fejlesztést elhalasztanak, miközben gondoskodni kell arról, hogy egy esetleges vulkánkitörés esetén ne sérüljön az előrejelzések minősége. Meg kell küzdeniük azokkal a véleményekkel is, melyek szerint egy, a légi forgalmat befolyásoló vulkánkitörésnek most nem lennének súlyos következményei, mert töredékére esett vissza a légi forgalom.

Életek múlnak az adatokon

– Norvégiára azonban ez csak részben igaz – tudtuk meg Nyíri Ágnestől. – Az ország kiterjedése és földrajzi adottságai miatt változatlanul fontos a belföldi légi közlekedés, annak ellenére, hogy az is jelentősen visszaesett az előző évekhez képest. Az olajfúró tornyokhoz most is helikopterek szállítják a dolgozókat, de a helikopteres mentőszolgálatok is jóval fontosabb szerepet töltenek be mind a betegszállításban, mind pedig a mentési munkákban, mint sok más európai országban.

A helikopterek pedig különösen érzékenyek a vulkáni hamura.

– Tehát tőlünk továbbra is azt várják, hogy ugyanolyan gyorsan és ugyanabban a minőségben készüljenek az előrejelzések, a pilótáknak kiküldendő helyzetjelentések, mint egy „normál” évben, teljes finanszírozással a háttérben. Kutatói önbecsülésünknek is fontos, hogy a kezünkből kikerülő adatok a lehető legjobbak legyenek, különösen akkor, amikor szó szerint életek múlhatnak rajtuk – emelte ki Ágnes.

Ebbe az utóbbiba belegondolni egyidejűleg lelkesítő és ijesztő. A szakemberek több területen végeznek összehangolt munkát. Új, a korábbinál pontosabb műszereket fejlesztenek, az izlandi, a brit és a norvég meteorológiai szolgálatok pedig havonta közös gyakorlatokat tartanak. Ilyenkor – Nyíri Ágnes elmondása szerint – az izlandi jelzések alapján Londonban és Oslóban megkezdik a feltételezett vulkáni kitörés hatásainak modellezését. A térképen nyomon követhető „hamufelhő” felszíni és műholdas megfigyelési adatokkal kiegészítve, saját elemzésükkel együtt kikerül a repüléstervező portálokra, elérhetővé válik minden pilóta számára a norvég légtérben, függetlenül attól, hogy csak gyakorlatról van szó. Néha a repülőtársaságok és a légi közlekedést felügyelő hatóságok is bekapcsolódnak a gyakorlatba, azaz a közölt előrejelzések alapján „áttervezik” a repülőjáratok indulását, reptérlezárásokat, járattörléseket és útvonal-változtatásokat szimulálnak.

Közvetlenül a pilóta kapja meg

– Információink korábban több közvetítő – hatóságok, repülőtereket, légiflottákat üzemeltetők – útján jutottak el az érintettekhez – mondta a kutató.

– Az elmúlt év egyik fő fejlesztésének eredményeként jelentéseinket szükség esetén közvetlenül is el tudjuk juttatni a pilótákhoz, ami ilyenkor a gyorsaság miatt sorsdöntő lehet. Természetesen a modelleket folyamatosan frissíteni, tökéletesíteni kell, így akkor sem unatkozunk, amikor minden vulkán csendes Izlandon.

„Úgy gondolom, szerencsés helyzetben vagyunk”

– A norvég párommal immár családot alapítottunk – osztotta meg az utóbbi évek történéseit Nyíri Ágnes –, van két szép gyermekünk. Az idő múlását leginkább gyermekeink növekedésén érzékeljük. Mostanra mindketten iskoláskorba léptek, Eszter lányunk negyedikes, kisfiunk, Brigt pedig augusztusban kezdte az első osztályt. Oslo zöld­övezetében lakunk, ötperces sétával kint vagyunk a természetben, ahonnan rengeteg, szebbnél szebb túraútvonal áll a rendelkezésünkre, akár kerékpáron, gyalogosan, vagy ilyenkor télen, sílécen. Tavaly március közepétől itthonról dolgozunk. Ez az első hetekben elég nagy kihívásnak bizonyult, amikor két gyermek mellett próbáltunk teljes állásban dolgozni. Szerencsére április végétől újra lehetett iskolába, óvodába járniuk, és azóta egyszer sem kellett a járvány miatt itthon maradniuk.

– Az iskolában mindössze kétszer fordult elő, hogy egy-egy osztály karanténba került, de végül ezekben sem találtak fertőzést. Összességében úgy gondolom, nagyon szerencsés helyzetben vagyunk. A hazai kapcsolatok azonban megritkultak. Magyarországon tavaly februárban jártunk utoljára, az iskolai síszünet alatt. Akkor még nem voltak korlátozások az európai utazásokra vonatkozóan, de emlékszem, hogy az eléggé nyomasztó hírek miatt az utolsó pillanatig bizonytalan voltam, utazzunk-e, vagy sem. Így utólag örülök, hogy az utazás mellett döntöttünk; ki tudja, mikor lesz rá alkalmunk legközelebb.