Z generáció: fiatalok a pandémia árnyékában

A koronavírus-járvány megváltoztatta az életünket, munkahelyek szűntek meg, egyes ágazatok kiugró emelkedésnek indultak, az online térbe költözött az oktatás, és még folytathatnák a sort. A fiatalok sincsenek könnyű helyzetben, hiszen az oktatás és a munkaerőpiac átalakulása eléjük is akadályokat gördített.

Különösen igaz ez az úgynevezett Z generációra, melynek képviselői az 1995 és 2009 között születettek. A generáció legifjabbjai még kamaszként az iskolapadban ülnek, a felső korosztályt azonban az önálló élet kapujában érte a járvány. Az ifjúságot érintő nehézségekről Groska Évával, a nyíregyházi fiatalokat segítő Kalamáris Egyesület elnökével beszélgettünk.

Jól vették az akadályokat

Az elnök elmondta, az ifjúság nagyon összetett korcsoportokból áll: a 12–14 évesek teljesen más életet élnek és más problémák foglalkoztatják őket, mint a huszonéves, akár felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalokat.

– A korosztály előnye, hogy jól ismerik a digitális eszközöket, és rendelkeznek az online oktatáshoz szükséges tudással.

Az elmúlt hónapokban azonban kiderült, hogy a kompetenciáik gyakran kimerülnek a közösségi média használatában, a tanuláshoz szükséges ismeretek viszont sokszor hiányoznak.

– Sok családban az eszközpark is hiányos: az oktatásban olyan platformokat is használnak, melyekhez már nem elég egy okostelefon – ismertette a fiatalokat érintő egyik leggyakoribb problémát Groska Éva, hozzátéve: a szakemberek is látják a helyzetet, rájöttek, hogy ezeket a kompetenciákat fejleszteni kell.

Az elnök kiemelte, a középiskolák többnyire jól vették a digitális oktatás akadályait, de a kisebbeknek szükségük van a személyes kontaktusra: „lazább” lett az életük, de hiányzik a rendszer, az iskolatársak és a pedagógusok is. Groska Éva arról is beszélt, hogy a Z generáció idősebb tagjai azonnal érzékelték a munkaerőpiac változásait, hiszen most kevesebb az állás, mint a jelentkező.

– Vannak olyan ágazatok, melyek korábban „felszívták” a diákmunkásokat, most e lehetőségek is megszűntek. Az egyéb alkalmi munkákat előszeretettel fogadják el az állásukat elvesztett emberek, holott korábban ezen állásokat rendszerint diákok töltötték be – tette hozzá Groska Éva, aki azt is hangsúlyozta: a diákmunka megszűnésével a munkatapasztalattól is elestek a fiatalok.

A szakember a pandémia pozitívumairól is mesélt, úgy látja, a huszonévesek rugalmasan álltak át a home office-ra, a magasan kvalifikált fiataloknak nem okozott gondot távolról dolgozni, köszönhetően a korábban említett generációs előnynek.

Természetesen nem minden munkát lehet távolról végezni, a pandémia „nyertesei” azok az ágazatok, ahol otthonról is lehet dolgozni: az IT-szektor régen látott növekedésnek indult, de a személyességet megkövetelő ágazatok sokat veszítettek a járvány alatt

– hangsúlyozta Groska Éva.

Kisiklott az élete

Jakab György fiatal vendéglátós, két éve végezte el az iskolát, és nagyon szerencsésnek gondolta magát, hiszen az iskolapadból egyből a munka világába csöppent: mindössze pár hét keresgélés után helyezkedett el a szakmájában.

– Egy vidéki étteremben voltam pincér, akkor úgy gondoltam, fiatal korom ellenére sínen van az életem. Volt osztálytársammal albérletbe költöztünk, elégedett voltam, mert jó fizetésem volt, és már nem a szüleimmel éltem. Aztán jött 2020 és a hideg zuhany: a költségeket csökkenteni kellett, így a „friss” emberektől – köztük tőlem – váltak meg az étteremben.

Ha lehet így fogalmazni, kisik­lott az életem, elvesztettem a munkámat, az albérletet sem tudtam fizetni, kénytelen voltam visszaköltözni a szüleimhez

– osztotta meg velünk történetét a fiatalember, aki nyáron még tanulmányai folytatásán gondolkozott.

– Javítani akartam a helyzetemen, de számomra riasztó volt a digitális oktatás, így végül otthon maradtam. Most egy gyárban dolgozom, hiszen szükségem van a pénzre, hogy újra sínre kerüljön az életem – mesélte Jakab György.