Nyüzsgés helyett lehúzott rolók

Pedro Sánchez spanyol kormányfő három éven belül 800 ezer új munkahely megteremtésére tett ígéretet, amikor ismertette a kormány gazdasági helyreállítási tervét. A járvány hatására az elmúlt hét hónapban félmillióval emelkedett a regisztrált munkanélküliek száma a dél-európai országban (jelenleg 3,8 millióan vannak), ahol a legmagasabb a kiszűrt koronavírus-fertőzöttek száma Európában: az első, januárban igazolt eset óta mintegy 836 ezer embernél azonosították a fertőzést. Spanyolország 8131 településéből legkevesebb 640-ben van érvényben kisebb-nagyobb járványügyi tilalom, ebből 39-ben korlátozták a szabad mozgást, ami több mint 5,5 millió embert érint.

Káosz lett a tervből

A nyíregyházi kötődésű Nagyváti Zsolt kilenc éve költözött Madridba, ahol egy reklámügynökségnél csomagolásokat tervez nagyobb élelmiszercégeknek és bolthálózatoknak.

– A szigorított karantén március 15-től tartott egészen június 21-ig, 99 napon keresztül. Fokozatosan tért vissza az ország a normál életvitelhez – már ha lehet így nevezni a mostani állapotot. Először idősávokat határoztak meg a gyerekeknek és a gyermekes szülőknek, a felnőtteknek és a fiataloknak, majd az idősebbeknek. A terv az volt, hogy csak fokozatosan mehettünk ki az utcára, közterekre, tengerpartra. A valóságban inkább egy káoszra hasonlított a helyzet. Az emberek megrohamozták a parkokat, az utcákat, és hirtelen népünnepéllyé vált a karantén feloldása. Újra megemelkedett a fertőzöttek száma. A maszk viselése közterületen és belső helyiségekben kötelező. A boltokba, az áruházakba csak kézfertőtlenítés után lehet belépni, az éttermek és a bárok nyitvatartása korlátozott, csak ötvenszázalékos kihasználtságban működhetnek. Szigorúan büntetnek is a maszk hiányától a bárok illegális működéséig 100 eurótól 600 ezer euróig. Az oktatásban kötelező a maszk viselése, a távolságtartás, egyes iskolákban reggelente megmérik a gyerekek lázát, fertőtlenítik a levegőt.

Nagyváti Zsolt elmondta, hogy a legtöbb problémát a fiatalok okozzák azzal, hogy akár több száz fős illegális bulikat szerveznek, és továbbviszik a vírust a családjukba, ami meglehetősen felelőtlen viselkedési forma.

– Vannak bizonyos megyék, városok és Madrid egyes kerületei, amiket csak munkaigazolással lehet elhagyni vagy éppen belépni erre a területre. Rendőrségi ellenőrzések vannak a városi határoknál, a vonat- és a távolsági buszállomásokon. A kormány megpróbálja már most megakadályozni az újabb fertőzéseket, tudván, hogy a karácsonyi időszakra és az úgynevezett „három királyok” ünnepére (ami január 6-án van, és majdnem nagyobb ünnep, mint a karácsony) engedniük kell a szigorításokon, tiszteletben tartva a családi szokásokat.

Spanyolországban az állami bevétel nagy százaléka a turizmusból származik, és a mostani helyzet nagy problémát okoz a gazdaságnak.

– Folyamatosak a hotel- és étterem-tulajdonosok tüntetései, próbálnak nyomást gyakorolni a kormányra, hogy engedjenek a szabályok szigorításán, vagy pedig nagyobb anyagi támogatást nyújtsanak az ebben a szférában dolgozóknak. Emellett szorgalmazzák a belföldi turizmust. Alapvetően nehezebb lett a mindennapi életünk. Itt, Madrid belvárosában is sorra bezártak a boltok, üzletek és bárok, elég szomorú végigmenni a régen nyüzsgő utcákon, látva a sok lehúzott rolót és az üres hoteleket. A még működő üzletek, bankfiókok, egyéb szolgáltatók nyitvatartási ideje megrövidült, csak online foglalt időpontokkal lehet hivatalosan intézni bármit is.

Kerülik a kontaktust

– Én március óta otthonról dolgozom, és gyakorlatilag alig mozdulok ki a lakásból. Megváltoztak a szokásaim, egyre többet rendelek online, legyen szó élelmiszerről, ételről vagy akár műszaki cikkről. Ez kényelmes, gyors és biztonságos. Természetessé vált, hogy kerüljük a közvetlen kontaktust azokkal, akikkel találkozunk, és ez kölcsönös a másik fél részéről is, nincs kézfogás, ölelés, puszi. Amik igazán hiányoznak, azok a kulturális események: mozi, színház, koncertek. A családdal és a barátokkal telefonon tartom a kapcsolatot. A kényszerített bezártság mintha elvette volna a kedvem a kimozdulástól, nehezen veszem magam rá arra, hogy elhagyjam a lakást. Ettől függetlenül teszem a dolgomat, és hiszek abban, hogy ennek az időszaknak is vége lesz egyszer. Lehet, hogy még évek kérdése, de talán megszokjuk ezt az életstílust, és a legjobbat hozzuk ki belőle.

LTL