Majdnem egy teljes napig futottak

– Amikor egy-egy szakaszt teljesítve beértünk a váltópontra, többen is azt mondtuk, hogy lehet, többet nem jövünk ide, de hazafelé az autóban már arról beszéltünk, hogy a következő alkalommal mit kell majd másképp csinálnunk, hogy faragjunk az időnkön. Szóval biztos, hogy jövőre is indulunk, mert 221,9 kilométert futni ugyan nagy kihívás, de hatalmas élmény is – mesélte lapunknak designer kollégánk, ifj. Dankó Mihály a hétvégi Ultrabalatonról.

Kétséges volt az indulásuk

Az idén már tizennegyedszer rendezték meg az ország egyik legnépszerűbb közösségi sporteseményét, ami Közép-Európa leghosszabb futóversenye. Szombaton 15 ezren húztak futócipőt, hogy körbefussák a Balatont: a 221,9 kilométeres távot egyéniben és csapatban is lehetett teljesíteni. Azok között, akik egyedül, társak nélkül futottak, Bódis Tamás és Maráz Zsuzsanna lettek a legjobbak 19 óra 8 perc, illetve 21 óra 58 perces idővel.

Kollégánk 9 társával együtt vállalkozott a megmérettetésre – heten közülük nyíregyháziak, hárman budapestiek –, és a tervezettnél közel három órával korábban értek vissza a kiindulási pontra, Balatonfüredre.

– Ismerőseinktől hallottunk az Ultrabalatonról, tudtuk, hogy jó a szervezés és a hangulat, azt pedig mi is megtapasztaltuk már korábban, hogy csapatban futni nagy élmény, még akkor is, ha itt nem egyszerre, hanem egymást követve kell teljesíteni a résztávokat – mesélte kollégánk. – Tavaly a feleségem unokatestvére szerette volna egyedül végigfutni a távot, de 110 kilométernél sérülés miatt fel kellett adnia, mi a telefonunkon végigkísértük a versenyét, és elhatároztuk, hogy az idén mi is megpróbáljuk. Az Utlrabalatont az idén májusról áttették októberre a vírushelyzet miatt, és az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy el tudunk-e indulni: tizenegyen lettünk volna, de ketten megsérültek, és csak az egyikőjüket tudtuk pótolni, így tízen maradtunk.

Beosztották a szakaszokat

– De a lényeg, hogy szombaton reggel 6 óra 17-kor elrajtoltunk, átlagosan 7-8 kilométerenként váltottuk egymást, de volt olyan csapattársunk aki majdnem félmaratont futott egyben, igen erős tempóban, másnap hajnal 5 óra 19-kor pedig közösen futottunk át a célvonalon. Még itthon beosztottuk, hogy ki melyik szakaszon fut majd, a váltópontokra pedig autóval vittük a soron következő futót. Bár ez volt az első Ultrabalatonunk, szerintem nagyon jól megszerveztük: egyetlen váltásról sem maradtunk le – találkoztunk olyan futóval, aki már odaért a váltáshoz, de a társa még sehol sem volt –, jutott idő arra, hogy ebédeljünk, vacsorázzunk, és négyen a csapatból elértük a tihanyi kompot, így egy-két órácskát még aludni is tudtunk.

– Ahhoz, hogy 24 óra leforgása alatt háromszor le tudjunk futni 7-8 kilométert, fontos a futás utáni azonnali, alapos nyújtás, a szénhidrátpótlás, ahogy az is, mikor mit eszünk. Mi ezekre nagyon figyeltünk, és az útvonalat is előre tanulmányoztuk – ennek ellenére az egyik társunk éjszaka eltévedt. Hárman futottak előtte, őket követte, és három pluszkilométer megtétele után jött rá, hogy rossz helyen van – azt mondta, bármennyire is fáradt volt, a csapat miatt végigcsinálta.

Unikornis az autó tetején

– Mi vittünk magunkkal biciklit, hogy éjjel kísérjük egymást, azt láttuk, hogy sokan választották ezt a megoldást. Az előrejelzésekből tudtuk, hogy hajnalban jön az eső – jött is, én éppen akkor futottam az utolsó etapomat, a feleségem kísért biciklivel. Fáradtak voltunk, sötét volt, szakadt az eső: akkor feltettem magamnak a kérdést, hogy minek jöttem én ide, ám amikor kicsivel később közösen befutottunk, ez az érzés elmúlt, örültem, hogy meg tudtuk csinálni.

– Kiváló volt a szervezés, a segítők, amellett, hogy útba igazítottak, vagy hogy elmondták, hol tudunk parkolni, folyamatosan biztatták is a futókat, ahogy a futók is egymást. Sokakkal többször is találkoztunk, rácsodálkoztunk például egy autóra, aminek felfújható unikornis volt a tetején, és volt egy rendőrségi kisbusz is: azt hittük, biztosítani jöttek, de kiderült, hogy versenyeztek – mesélte ifj. Dankó Mihály, aki örül, hogy nekivágtak az Ultrabalatonnak. Összesen 23 óra 10 perc alatt futották körbe a tavat, és bár fárasztó nap volt, közösségi és sportélményekkel gazdagodtak, így biztos, hogy jövőre ismét nekivágnak.

SZA