A közösségi média olyan, mint a kard

– A tavaszi karanténidőszakban településtípustól, iskolai végzettségtől, nemtől függetlenül minden korosztályban nőtt a közösségimédia-használat és az önreprezentáció is: a felhasználók több fotót posztoltak magukról, a családtagjaikról és a házi kedvenceikről is, mint azt megelőzően – mondta lapunknak Sándor Alexandra Valéria kommunikációs és médiaszakértő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológia Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. A nyíregyházi szakember szerint a közösségi média olyan, mint egy kard: lovaggá is lehet vele ütni valakit, de gyilkolásra is alkalmas.

– Alig egy hónap telt el a koronavírus magyarországi megjelenése után, amikor azt érzékeltem, hogy megváltoztak a közösségi médiát használók szokásai: feltűnt, hogy egyrészt többet használják, és hogy más témákban nyilvánulnak meg, mint korábban. Április közepén jött el a most vagy soha pillanat: tudtam, hogy ha akkor nem készítem el a felmérést a közösségimédia-használati minták változásáról és mentális egészségügyi hatásairól, elúszik ez a lehetőség – mondta lapunknak a nyíregyházi Sándor Alexandra Valéria kommunikációs és médiaszakértő, az Eötvös Loránd Egyetem Szociológia Doktori Iskolájának PhD-hallgatója.

Elvesznek az információk

– Összeállítottam egy 20 kérdéses online kérdőívet, amit megosztottam az ismerőseimmel, és amit rövid idő alatt 170-en küldtek vissza a koronavírus első hullámának csúcs­időszakában.

A válaszokból kiderült, beigazolódott mindkét hipotézisem. Településtípustól, iskolai végzettségtől, nemtől függetlenül minden korosztályban nőtt a közösségimédia-használat és az önreprezentáció is: a felhasználók több fotót posztoltak magukról, a családtagjaikról és a házi kedvenceikről is, mint azt megelőzően.

– A kérdések nemcsak a válaszadók Facebook-, Messenger-, Instagram- vagy Twitter-használati szokásaira irányultak, arra is kíváncsi voltam, mit tapasztalnak, az ismerőseik aktívabbak-e a közösségi oldalakon. Volt olyan szülő, aki azt írta, hogy mivel a gyereke iskolai Face­book-csoportban kapja meg a tananyagot vagy a házi feladatot, kénytelen naponta többször belépni az oldalra. A karantén alatt a munkahelyi csoportok nagy része is írásban kommunikált, ami a célnak megfelelt, de ha nem látjuk egymást, a mondanivaló egy része eltűnik amiatt, hogy nem érzékeljük a gesztusokat, hangsúlyokat.

Két órát is kevésnek éreztek

– Azok közül, akik visszaküldték a kérdőívet, többen naponta legalább két órát töltöttek el ezeken az oldalakon, és voltak, akik még ezt is kevésnek érezték. Ez első hallásra soknak tűnik, de van néhány tény, amit ezzel kapcsolatosan mindenképpen el kell mondani. Tavasszal a lakás lett az óvoda, az iskola, a munkahely: az összes interakció egy helyszínen történt, sokak számára pedig az előbb említett platformok jelentették az egyetlen lehetőséget arra, hogy az ismerőseikkel tartsák a kapcsolatot – sokakat ez mentett meg a teljes elszigetelődéstől.

– Nem mindegy, hogy valaki aktív vagy passzív felhasználó, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a karanténidőszak alatt minden a feje tetejére állt. A közösségi médiának közvetítő szerepe van, én azt szoktam mondani, hogy olyan, mint egy kard: lovaggá is lehet vele ütni valakit, de gyilkolásra is alkalmas – mondja Sándor Alexandra Valéria, akinek kutatási eredményei a European Journal of Social Sciences című nemzetközi szakfolyóiratban jelentek meg, és előadhatta őket egy cambridge-i konferencián is. Másik, szintén a témával kapcsolatos leíró tanulmánya, a „Pandémia, változás és infodémia: közösségimédia-használat az új koronavírus-járvány ideje alatt” pedig bekerült a „Globális kihívás – lokális válaszok: A koronavírus (Covid19) gazdasági és társadalmi összefüggései és hatásai” című kötetbe.

Tudatosabban kell használni

A szakember abban bízik, hogy a témában megjelenő cikkek előbb-utóbb hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek tudatosabban használják a közösségi platformokat.

– Ha valakinek egy poszt láttán rosszkedve lesz, mert nem érinti jól, amit olvas vagy lát, talán elgondolkodik azon, szüksége-e van-e erre, de a tudatosság azt is jelenti, hogy utánanézek annak, amit megosztok. Annak, aki információt tesz közzé vagy oszt meg, komoly felelőssége van, és mivel a hírportálokkal ellentétben ezekre az oldalakra ellenőrzés nélkül kerülhetnek fel hírek, a sokszor egymásnak is ellentmondó információk miatt zavar alakulhat ki a fejekben. Ennek egyik tipikus példája a maszkviselés: az egyik hírben azt olvassuk, hogy hasznos, a másikban azt, hogy nem, és mivel mind a kettőt orvosok mondják, nem könnyű kiigazodni.

– Az álhíreket próbálják ugyan folyamatosan szűrni, de ez is időbe telik, így az lenne az ideális, ha mindenki utánanézne egy-egy poszt forrásának, hogy tényekre és ne feltevésekre vagy tudatosan elferdített információkra alapozza a véleményét.

SZA