Jött, látott és győzött az Európa-bajnokságon

Már beszámoltunk arról, hogy az augusztus közepén Esztergomban megrendezett 52. Helice Európa-bajnokságon az élen végzett a Székelyben élő ifj. Szakács Zoltán, aki a nyírtassi Gyöngyharmat Erdőbirtokossági Társaság hivatásos vadásza. A versenyen a holtversenyek miatt várt reá szétlövés és hirtelen halál is. Mint elmondta, a sikerben fontos szerepe volt a kitartásnak, az akaraterőnek, az összpontosításnak, és hatalmas lelkierőt adott neki az is, hogy szüleinek fényképe ott van a mellényén.

Jöttem, láttam, győztem. Julius Caesar mondatát a magáénak vallhatja a Székelyben élő, de a nyírtassi Gyöngyharmat Erdőbirtokossági Társaság hivatásos vadászaként dolgozó ifj. Szakács Zoltán is, hiszen a közelmúltban Esztergomban megrendezett 52. Helice Európa-bajnokságon úgy lett az öreg kontinens legjobbja, hogy előtte sohasem indult ebben a szakágban. Természetesen röpködő agyagkorongokra lőtt eddig is, nem is rosszul, de agyaggalambokra még sohasem.

Tanulás az internetről

– A verseny előtt az interneten tanulmányoztam a koronglövészet élőgalamb-lövészetet szimuláló szakágát, hogyan kell odaállni, mit kell csinálni, hogyan kell kikérni az agyaggalambot.

Az Európa-bajnokság csütörtökön kezdődött, szerdán lőttem néhányat a versenypályán, tulajdonképpen az jelentette a felkészülést.

– Olyan sportolókkal versenyeztem, akik harminc éve űzik ezt a szak­ágat. A franciák, az olaszok, a csehek, a szlovákok nagyon jók.

Mielőtt rátérnénk az Európa-bajnokság izgalmakkal teli versenyeire, ugorjunk vissza a múltba néhány évtizedet! Nem véletlen, hogy ifj. Szakács Zoltán elkötelezte magát a sportlövészettel, hiszen a szintén hivatásos vadászként dolgozó édesapa kialakított egy lőteret, s az akkor 14–15 éves gyermeke szinte minden idejét ott töltötte. Volt ott minden – skeet, trap és toronykakaspálya –, ami a vadászokat segítette a célzás és a lövészet gyakorlásában.

– Számos juniorversenyen elindultam, sok szép sikert értem el. Aztán egy időre a tanulmányaim miatt abbamaradt a sportlövészet, majd öt-hat éve kezdtem el ismét komolyabban foglalkozni vele. A skeet, a trap, a toronykakas alkotta vadász háromtusa helyett a koronglövészet jött divatba, de szerencsére abban is sikerült jól szerepelnem a megyei vadászkamara lövészcsapata, valamint a Debrecen Városi Lövész Egylet tagjaként.

Összpontosítani mindvégig

Hogy mi a jó lövészet titka, amihez nem elég csak az éles szem és a biztos kar, azt így fogalmazta meg érdeklődésünkre ifj. Szakács Zoltán:

– Rá kell érezni a lövészetre, s az sem baj, ha genetikailag ez kódolva van az emberben. Fontos, hogy legyen bennünk akaraterő, s mindig az motiváljon bennünket, hogy az álmunkat megvalósítsuk. Minden egyes versenyemre komolyan állok oda.

Természetesen kell egy kis szerencse is a sikerekhez, de a legfontosabb, hogy fejben mindig ott legyen az ember.

– Az utolsó pillanatig összpontosítani kell, mert ha elkövetsz egy hibát, azt már könnyen követi egy újabb hiba. A sportlövészetben is nagyon sok jó sportoló van, elég csak két-három hibát elkövetni, s nem leszel a dobogón.

Mindez az ars poetica is kellett ahhoz, hogy ifj. Szakács Zoltán olyan jól szerepeljen a Magyarországon először megrendezett Helice Európa-bajnokságon. Egy csütörtöki napon az Elnöki Kupával kezdődött a versenysorozat. A tizenkét felröppenő agyaggalambból mindegyiket eltalálta, de az egyikből nem esett ki a szárnyak közül a fehér rész, s ez hibának számított. Holtverseny alakult ki, s a szétlövésben mind a hatot eltalálta megyénk versenyzője, így ő lett a győztes. Pénteken a Nemzetközi Nagydíjon eltalálta mind a húsz agyaggalambot, de kettőnél megint nem esett ki a fehér rész, így nem lett meg a maximális pontszám. Az Európa-bajnokság lövészeteit szombaton és vasárnap rendezték meg, négyes holtverseny alakult ki. Két szétlövés is kellett, mire már csak ketten maradtak a döntőben: egy olasz versenyző és ifj. Szakács Zoltán. Következett a hirtelen halál: aki először hibázik, az kiesik.

– Talán mondanom sem kell azt, hogy mennyire idegfeszítő volt, hogy a két szétlövés után még egy hirtelen halál is várt reám. Sorsoltunk, és az olasz versenyző kezdett. Elhibázta.

Ettől nem lettem boldogabb, nem lettem felszabadultabb, mert jól tudtam, hogy nekem már nem szabad hibáznom, ha győzni akarok – elevenítette fel a döntő pillanatait ifj. Szakács Zoltán.

Megvallom, ki is csordult a könnyem, hogy már csak egy lövés választ el az Európa-bajnoki címtől.

– Megtöröltem a szemem, s kikértem a korongot. Eltaláltam, s aztán már csak fogadnom kellett a gratulációkat. Sok időm nem volt az ünneplésre, mert utána azonnal kezdődött a csapatverseny, s a magyar keretnek én is tagja voltam. A tizenöt célból eltaláltam mindegyiket, de az egyik csapattag hibázott, így a másodikok lettünk.

Fénykép a mellényen

Vajon mi az a plusz, ami a szétlövéseknél, valamint a hirtelen halálnál még újabb erőt adott? – tettük fel a kérdést.

– Én már azzal győztem, hogy a döntőbe bekerültem. Hatalmas lelki erőt adott az is, hogy a pólómon és a mellényemen rajta van a szüleim és a hannoveri vérebem fényképe. Harmadszorra erőt merítettem abból is, hogy tudtam, sokan szurkolnak nekem a helyszínen és otthon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. S mindezek mellett hajtott az is, hogy ha már eddig eljutottam, nem szabad lazítani, becsülettel, tisztességgel végig kell csinálnom.

MML