Új életre kelnek a régi bútorok

A csúnyácska, karcos bútor is lehet a lakás éke – nem kell ehhez más, csak egy kis kézügyesség és krétafesték – mondja a nyíregyházi Jakó Edit, aki már gyerekként is kreatív volt.

Mindig szeretett rajzolni, festeni, és hogy mindezt hivatásszerűen űzhesse, rajztanári diplomát szerzett. Ugyan a tanult szakmájában kevés időt töltött, a kézműveskedés az élete részévé vált: ez lett a munkája és a hobbija is egyben.

Egy ideig reklámgrafikusként dolgozott, majd kreatívhobbi-boltot nyitott, öt évvel ezelőtt azonban rátalált a krétafestékre, és egy új világ nyílt ki előtte.

Elkezdett bútorokat festeni, azóta pedig már másokat is erre tanít, és akkor boldog, ha azt látja, hogy az újjávarázsolt szekrények, komódok vagy székek örömet szereznek azoknak, akiknek az otthonát díszítik.

Mintha új lakásunk lenne...

– Alig van olyan család, amely ne őrizgetne régi bútorokat. Vannak, akik örökségként kapnak ilyet, de a színnel vagy a stílussal nincsenek kibékülve, mások megunják, s nem akarják a lakásban látni ezeket, de mivel kidobni sincs szívük, a pince mélyén porosodnak.

Ezek a tárgyak új életre kelthetők, nem kell ehhez más, csak egy pici kézügyesség és krétafesték.

Ha megtaláljuk a megfelelő színt, eldönthetjük, hogy a bútor antikolt, vintage, rusztikus vagy modern legyen, az újrafestés után pedig úgy érezhetjük, mintha új lakásba költöztünk volna – meséli Edit, aki egyrészt a bolhapiacokon vagy lomtalanításkor beszerzett bútordarabokat festi át, másrészt a BútorFalóba betérőknek segít.

– Vannak, akik azonnal belevágnak a munkába, ők csak festékért, ecsetért és tanácsért fordulnak hozzánk. Mások bizonytalanok, de mindenképpen szeretnék új életre kelteni egyik-másik bútorukat – ők azok, akik eljönnek hozzánk egy-egy bútorfestő foglalkozásra, ahol elsajátítják az elméleti és gyakorlati alapokat, de olyanokkal is találkozunk, akiknek sem idejük, sem kedvük, sem affinitásuk nincs ehhez: ők ránk bízzák a munkát, és gyakran el sem hiszik, hogy ugyanazt a bútort viszik haza, mint amit elhoztak.

Azt tapasztalom, hogy ez a fajta tevékenység mindenkire jó hatással van: aki átfest egy bútordarabot, sikerélménnyel gazdagodik, és látja a munkája gyümölcsét – ez az érzés pedig akkor is teljesen helyénvaló, ha a végeredmény nem teljesen tökéletes.

– Bennünket éppen így ismernek meg egyre többen: valaki a rokonánál, ismerősénél meglát egy új bútort, és amikor kiderül, hogyan készült, sokan kedvet kapnak az átalakításhoz, mert úgy gondolják, ez nekik is sikerülni fog – mondja Edit, és nevetve hozzáteszi, a bútorfestésnek vannak veszélyei is: aki egyszer elkezdte, nehezen tudja abbahagyni.

– Sokan annyira ráéreznek az ízére, hogy az egy átfestett berendezési tárgyból kettő, majd három lesz, később pedig, hogy egységes legyen a lakás stílusa, tónusa, a falakat is átfestik.

A krétafesték egyébként nemcsak azért tökéletes, mert könnyen kezelhető és környezetbarát, de azért is, mert három hét után akár újra is festhető.

Nem győzték dicsérni

Edit nagyon sok bútort festett már át, azokat a megoldásokat különösen szereti, amikor a fa erezete is átüt egy picit a festéken, és minden régi bútordarabba belelátja, milyen is lesz majd, ha elkészül.

Sok emlékezetes munkája van, az egyik ilyen az imolai Illatporta 17 bútora, amelyeket úgy kellett átfestenie, hogy szabadon játszhatott a színekkel, de kedves emlék számára az a szekrény is, amit egy idős házaspár kékre szeretett volna festetni.

– Túlzónak találtam az árnyalatot, és megpróbáltam egy kevésbé erős szín felé terelgetni őket, de nem hagyták magukat. És jól tették: maradt az eredeti szín, de a vitrinek végül fehér színt kaptak, így az összhatás annyira különleges lett, hogy az üzletbe betérők nem győzték dicsérni.

SZA