A szemfüleset selejt követte

Vári István, a Daróci Vadásztársaság tagja számos élményét megosztotta már olvasóinkkal. Most is arra kértük, hogy mesélje el az egyik legutóbbi vadászatát.

Kukorica a szóróra

– Az egyik májusi napon a neten böngészve láttam, hogy Hegyi Gyuri vadász cimborám előző este két disznót is lőtt. Nem hagyott nyugton ez a tudat, ráadásul a vadászszenvedélyem feldobta még az a tény is, hogy elnökünk Viber-üzenetben közölte, hogy én is kaptam egy tagi bak kilövésére szóló engedélyt erre a vadászszezonra. Több már nem is kellett! Erre valamennyi szenvedélyes vadász beindul.

– Felhívtam Papp Ervin barátomat, hogy gyorsan kapja össze magát, mert indulnunk kell vadászni. Ervinnek sem kellett kétszer szólni, és délután négy órakor már repesztettünk is a Nivával a Beregbe – elevenítette fel az előzményeket Vári István.

– A csomagtérbe és a tetőtartóra egy-egy zsák szemes kukorica is került, amikkel a vadjainknak akartunk kedveskedni. A szórókat megraktuk kukoricával, és a környékükön rendet tettünk. A magasleseket is rendbe tettük egy kivételével, ami már foglalt volt.

– Egy madárcsalád ugyanis megelőzött minket, s az élére állított ülőke mellé rakta a fészkét. Ide már csak akkor fogok felülni, ha kikelnek és kirepülnek a madaraim.

Nem az állományba való

– Laci vadászmesterünk adott egy tippet arra, hogy hol fog estére kiváltani az áhított vadam. Az elmondás szerint érkező őzbak azonban szemfülesebb volt tőlünk, és hamarabb észrevett bennünket.

Én már csak egy pillantást vethettem rá, mert beugrott az erdőbe, mielőtt lőhettem volna. Lehet, hogy a sors akarta így, mert azután nemsokára megmutatta magát egy másik bak is.

– A bírálat után hamar eldöntöttem az őzbak elejtését, s egy lövéssel sikerült is terítékre hoznom. Selejt őzbakról volt szó, s az bizony nem az állományba való.

– Meghatódva vettem birtokba az elejtett vadat és vadászhoz méltóan megadtuk neki a végtisztességet ott az erdőben.

– Zúgjanak neki a csarodai tölgyesek! Üdv a vadásznak és legnagyobb tisztelet a vadnak! – fejezte be beszámolóját Vári István.

MML