2020.01.19. 20:00
Munka után örömünnep
Ötödször rendezte meg a hagyományos népi disznótort a Magyar Népi Ízőrző Lovagrend.
A Magyar Népi Ízőrző Lovagrend hitvallása, hogy a nemzetnek őriznie kell a hagyományait, mert azok a közösség építőkövének számítanak. Így van ez a gasztronómiai hagyományokkal is, amelyek évszázados szokásokat örökítenek meg, tájegységenként nagyon eltérőek, így a Kárpát-medence sokszínűségét is bizonyítják.
Helyi ízek
A lovagrend ezt a hagyományt ápolja már ötödik éve, hiszen a falvakban a lakosság egyre ritkábban eleveníti fel a régi disznóvágásokat.
Ebben az évben az erdélyi és cseh–morvaországi magyar hagyományőrző lovagtársakkal együtt a lovagrend székhelyén, a nyírbátori Kakukk étterem udvarán rendezték meg a Röfifeszt névre keresztelt rendezvényt, amelynek minden mozzanata a régi falusi disznótorok hangulatát idézte. A modern technikai eszközök ellenére ismét bebizonyították a böllérek, hogy a malacot régen is fel lehetett dolgozni higiénikusan.
A jellegzetes toros ételek mellé természetesen bőséges italkínálat is dukált: volt fogópálinka és forralt bor, de a népi teákból is bőségesen fogyott, hiszen a tea alapanyagát szintén a helyben termelt gyógynövények biztosították.
Hagymás vér és vesevelő
A reggelire kínált hagymás vér és vesevelő felidézte a régi idők hangulatát, és biztosította a résztvevők számára az energiát a további munkához. Ebédre már toroskáposzta és pecsenye közül lehetett választani, az ételek pedig nemcsak nevükben voltak hagyományosak, hanem ízesítésükben is, hiszen helyben használt népi fűszerekkel ízesítették őket. Így volt ez hajdanán is, hiszen ahány ház, annyi íz jellemezte egy-egy tájegység népi ételeit.
Nap közben dolgoztak a zöldség- és gyümölcsszobrászok is, hogy emlékezetessé tegyék a 5. Röfifesztet, amely hajnaltól estig remek hangukatban telt.
A régi disznóvágások nemcsak munkát jelentettek, hanem örömünnepet is, amely az esti torban csúcsosodott ki: a vacsoránál nemcsak a családtagok ültek asztalhoz, hanem a rokonok és barátok is – így volt ez a lovagrend rendezvényén is. Az orjaleves után a főtt hús következett, majd a hurkát és kolbászt szolgálták fel jobbnál jobb népi savanyúsággal, a vacsorát a lovagrend cukrászainak süteményei zárták.
A finom ételeket élő zene kíséretében fogyaszthatták el a résztvevők, így a hangulatra nem lehetett panasz. A lovagok házigazdaként hozzájárultak a rendezvény sikeréhez, és valamennyien azért munkálkodnak a jövőben is, hogy a népi gasztronómiai hagyományok még nagyon sokáig éljenek a Kárpát-medencében élő magyarság körében.
Hanusz Árpád
