Egy hónapig alkohol nélkül?

„Pár éven belül egymillióra nőhet az alkoholisták száma a mostani 800 ezerről Magyarországon” – prognosztizálta három évvel ezelőtt dr. Zacher Gábor, és sajnos igaza lett. Az év elején elhangzott: hazánkban 250 ezerre tehető a női, 800 ezerre a férfi alkoholbetegek száma, évente 30 ezren halnak meg alkohollal kapcsolatos betegség miatt, és 2,5 millióan úgynevezett nagyivók.

A toxikológus főorvos megyénkben tartott előadásain többször hangsúlyozta: az alkoholizmus nem attól függ, hogy mennyit iszik valaki, hanem attól, hogy az ivás szokásként mennyire ivódott bele az életébe, mennyire befolyásolja azt. Zacher Gábor szerint alkoholbetegség esetén csak az absztinencia lehet hatékony megoldás. A legtöbb alkoholista akár tíz év kihagyás után is visszaeshet, ha azt mondja: az elsőtől nem lesz bajom, a másodiktól sem, a harmadiktól pedig már mindegy, és ugyanott van, ahol elkezdte…

– Nem egy, nem két alkoholfüggőt láttam már visszaesni az elmúlt 30 év alatt, amióta élethosszig tartó józanságra buzdítom a gyógyulni akaró betegeket. Volt, akinek a vagyona, másnak a családja, majd az élete ment rá e legális drog használatára.

– Szép számmal vannak viszont sikertörténetek is, amikor a talpra állás és a kitartás meghozta gyümölcsét: a „száraz” betegek újra teljes, boldog életet élnek, és immár ők segítenek másoknak elindulni, megmaradni az alkoholmentesség útján – mesélte Drahos Ferenc, a Szenvedélybeteg-segítő Közösségek Országos Szövetségének alelnöke.

A gasztrokultúra része

– Nem szabad tiltólistára tenni az alkoholt a fiatalok körében, mert óriási kíváncsiság övezi azt, amit tiltanak. Tehát az alkoholt is ki fogják próbálni, csak az nem mindegy, hogy milyen körülmények között gurul le az első pohár ital: egy nívós borkóstoláson vagy egy füstös buliban, ahol a minőségi fogyasztás helyett a haverok csak a mennyiségre és az azt követő hatásra hajtanak – hívta fel a figyelmet dr. Móré E. Csaba, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Felnőtt Pszichiátria osztályvezető főorvosa.

Az addiktológus hangsúlyozta: jobb, ha kontrollált körülmények között, a szülő jelenlétében fogyasztják el az első pohár italt a gyerekeink, például az ünnepi asztalnál, családi közösségben szereznek élményt az alkoholról.

– Vannak egyetemek, ahol kreditekért kóstolgatnak a hallgatók, például a borkultúra tantárgy keretében az alkohol ízén, szagán kívül megismerik azt is, mennyi szakértelem és munka van amögött, amit a palackból kitöltünk és elkortyolgatunk egy kellemes vacsorához, másként tekintenek az italra. Tehát a tiltás helyett a minőségi, mértékletes alkoholfogyasztás felé érdemes terelni az ifjabb generációt, hiszen a gasztronómiai kultúránk szerves részét képezik a finom borok, a rövid italok, s a koccintásban, ha jelképesen is, de benne van életünk: mosolyunk, boldogságunk és könnyeink is.

– Az egészséges populáció 90 százaléka megvan ital nélkül, eszébe sem jut abban keresni a boldogságot, ellenben az a bizonyos 10 százalék, akik biológiailag hajlamosak a rászokásra, mindennap vágynak a „dopaminfröccs­re”, amitől szebbnek látják a világot, vagy éppen így menekülnek előle, hiszen minden függőnél más-más okok állnak a szenvedélybetegség hátterében – ecsetelte az addiktológus.

Dr. Móré E. Csaba szerint gondolkodásunk és szokásrendszerünk befolyásolja, ­hogyan tudunk bánni a különböző élethelyzeteinkkel, milyen élményforrásokat keresünk.

KM