Olvasónk felvetette, hogy a tarpai farkasember egy telepatikusan kommunikáló, kővel dobáló kutyaember is lehet!

Az ősz érkeztével pedig olvasóinkat is rendre elkapja valamiféle különös hangulat, avagy lelkiállapot, amikor fantáziájukat, mint kavicsot a szürkület zavaros víztükrébe hajítják, és figyelik az apró fodrozódásokat, hogy ugyan miféle árnyak és titokzatos szellemlények sorakoznak fel a törésvonalak mentén.

Például a tarpai farkasember...

A tarpai farkasemberről először tavaly októberben adtunk hírt, egy olvasónk számolt be ijesztő találkozásáról a különös lénnyel Vásárosnamény és Gergelyiugornya között. Tábortűz mellett elmesélt rémsztori... A dolog talán ennyiben is maradt volna, de aztán újabb és újabb olvasói levelek érkeztek, volt, aki Tarpán futott bele a bestiába, de olyan is, aki Sóstóhegyen pillantotta meg!

A félig állat félig ember lény így szép lassan szabolcsi legendává nőtte ki magát. Ám amikor már azt hittük, a tarpai farkasember visszamászott abból a lyukból, ahonnét előmászott, kaptunk egy újabb levelet olvasónktól: igaz, nem találkozásról ad hírt, de jól mutatja, hogy sok embert még mindig erősen foglalkoztat a téma:

Olvastam azokat az érdekes cikkeket, amelyben a levélírók valamiféle különös farkasemberrel találkoztak – írta olvasónk. – Ilyeneket világszerte látni, és engem is rendkívül érdekelnek ezek a dolgok. Külföldi csoportokban is sokat beszélnek ezekről a lényekről. Dogmannak (kutyaembernek) nevezik őket, mert a fejük olyan mint a kutyáé vagy a farkasé. Izmosak, erősek és gyorsak. Rengeteg beszámoló kering róluk mindenfelől, mind más és a külsejük is különböző. Mint a farkasok, ezeknél is más a szemszín: van amelyiké vörös, van amelyiké kék, stb. A bundájuk lehet fekete, szürke, barna és fehér, de előfordul fekete-fehér is, ez utóbbiak rendre nagyon soványak... Nem ritka a fehér csíkos egyed sem. Mindig a házakba akarnak bejutni, mert éhesek, és általában megesznek mindent, állatokat: háziállatokat, szarvast, de még a medve se akadály nekik. Nagyon intelligensek, nem csak telepatikusan képesek kommunikálni, de az érzéseiket is ki tudják vetíteni. Senki sem tudja pontosan, hogy mik ezek a lények, sem pedig azt, hogy honnan jöttek, de azt igen, hogy veszélyesek is lehetnek. Olyan is előfordul, hogy üldözni kezdi az embereket, vagy nagy kővel dobálja azokat.

Létezik-e a tarpai farkasember? Ki tudja. Amióta világ a világ, az emberek szeretnek félig ember, félig állat lényekről fantáziálni, és a természetfeletti világa fogságban tartja a képzeletet. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy amíg nincs semmiféle bizonyíték egy ilyen lény létezésére, nehéz a beszámolókat túl komolyan venni. Talán nem is több az egész legendánál – de ha mese is a tarpai farkasember, legalább a mi mesénk.

[gravityform id="5" title="true" description="true"]