Még a tyúkokon is áthatolt a tiszakóródi öböl-dzsinn!

A tiszakóródi öböl-dzsinn... Azt beszélik a lebegő kikötő megépítése zavarta fel vízalatti álmából, azért húzódott feljebb a Tiszán, közelebb a falunkhoz - kezdte történetét olvasónk. - Először csak a viharok idején mutatta magát. Egyre gyanúsabbak lettek a ködfoltok. Mintha némelyiknek megjött volna az esze. Úgy járt néha egy-egy párafoszlány az úton, mintha élőlény lenne. A kutyák elhúzódtak tőle, a békák viszont megugatták. Pontosabban kuruttyolták: mind hangosabban, amerre éppen haladt. 
Volt, hogy engem is követett. A veteményesnél voltam hátul kicsit kapálgatni, amikor az utcáról betért egy ilyen intelligens ködfelhő. 

Áthaladt a tyúkokon, akik erre mind meghajtották fejüket, majd beült egy paprikabokor alá. Onnan bámult, vagy legalábbis ez volt az érzésem, hisz szeme nem volt. 

De túl sokáig nem tudtam megfigyelni, ugyanis, ahogy így közel került a talajhoz, giliszták és egyéb férgek kezdtek előhemzsegni a földből. Erre viszont az eddig dermedten álló tyúkok mind odarohantak, és miközben falatozták a csúszómászókat, szárnyaik verdesésével szétkergették a ködfoltot. Abban biztos voltam, hogy nem a meredt-testű víziördög műve! Őt már jól ismertük, gyakori vendég volt errefelé. Lakodalmak idején mászott elő a Tiszából. Sose tudtuk, mit akar, de ha a morgó feketeségébe dobtál neki valami süteményt, békén hagyta a násznépet. Mondhatni nem sok vizet zavart. De ez most valami más volt. 

Aztán idén augusztus végén még egyszer találkoztam vele. Későnyári borongós idő volt. A tornácon teregettem. Innen jól elláttam Tiszacsécse irányába, onnan fújt most a szél, ott már nagyon esett. De valami más is közelített felém. Az ártér irányából emelkedett fel. Nagy, lapos ködfolt volt. Átlebegett a házak felett, és egészen az én udvaromig jött. Itt alásüllyedt, majd egy egészen emberszerű formává sűrűsödött össze. 

Rettenetes zúgásba kezdett! Mint egy elromlott trafóháznak, olyan volt a hangja, és egyre csak erősödött. Aztán egy nagy pukkanás, és elkezdődött a rettenet. 

Megnyíltak a föld csatornái, és nyüzsgő tömegekben másztak elő a kukacok, pondrók, férgek ezrei, és meneteltek a ködszerű lény irányéba. De a kút is hányni kezdett! Kőkávás szájából milliószám özönlöttek a békák és mindenféle csúszómászók. A házam melletti Palád-Csécsei-csatornából pedig siklók és gyíkok álnok seregei tekergőztek a rém irányába. Majd ahogy ez a rengeteg csúszómászó féreg és hüllő a ködlény közelébe ért, őrült és észveszejtő örvénylésbe kezdtek, aztán szép lassan egymás hegyén-hátán mászva felemelkedtek, rámásztak, és egészen körülvették a ködalakot. Így öltött testet a rettenet! Alig bírtam nézni azt a nyüzsgést, ahogy a lény folyamatosan átrendezte magát. Csápok nőttek, fejek rajzolódtak ki a hüllő-rovar kültakaróból. És ekkor értettem meg a jelenést. 

Ez az öböl-dzsinn! Az ölti így magára hüllőkabátját! Földbegyökerezett a lábam, mozdulni sem mertem. 

Aztán a tyúkjaim is megindultak az amőbaszerű test felé, körbeállták majd belátva, hogy ennyi csúszómászót már ők sem tudnak elpusztítani szájukon keresztül kinyomták belüket, és elfeküdtek a földön. Behódoltak a vízi idegenségnek. Ezt viszont már nem nézhettem tétlenül. Felkaptam a tornác mellé támasztott kapát, és belevágtam a hemzsegő testbe. A kapa megállt a dzsinnben. Az megvonaglott, majd újra zúgni kezdett, a testét alkotó csúszómászók pedig egyre intenzívebben hullámoztak. A zúgás megint az elviselhetetlenségig erősödött. És akkor egy robbanás! A dzsinn teljesen eltűnt. De utána még hosszú másodpercekig hullottak az égből felismerhetetlenségig összeroncsolódott darabjai. A végén pedig, a csirkés-csúszómászós massza közepén ott állt egy Husqvarna TF 335 rotációs kapa! Pont az típus, amelyre oly rég óta vágytam! Hát így teljesítette kívánságomat a rettenetes öböl-dzsinn, akit az ég nemzett, hisz úgy beszélték, ménkű csapott egyszer a bukógát örvényei közé, onnan kelt ki a lény hullámbölcsőjéből.

És hogy mi igaz ebből a történetből? Döntse el ki-ki maga! Akinek pedig akad hasonló sztori a tarsolyában – ne adj isten magával a sokat emlegetett farkasemberrel hozta össze a sors, ne tartsa magában – csupa fül vagyunk!