Egész tereket betöltő műalkotásokat állítanak ki a Capa Központban

David Claerbout és Ősz Gábor a kiállításon bemutatott munkáiban képelméleti problémákat feszeget.

Anticamera címmel látható szerdától David Claerbout belga képzőművész és az Amszterdamból hazatelepült Ősz Gábor magyar képzőművész építészeti léptékű felületekre installált hatalmas vetítéseit bemutató kiállítása a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A két alkotó azzal a gondolattal foglalkozik, hogy hogyan használjuk és értjük meg a képeket, hogyan hat ránk az a nagy mennyiségű fotografikus információ, ami a közösségi oldalakon, reklámfelületeken, hírportálokon vagy az okostelefonunkon megjelenik.

Mára a technikai kép vált a legfőbb kommunikációs eszközzé, és alapjaiban határozza meg az emberek gondolkodását.

Az anticamera szóösszetétel azt a gondolatot sűríti magába, miszerint mostanra szinte teljesen elfelejtettük, hogy mit is gondoltunk a telefonjainkkal és digitális fényképezőgépeinkkel dokumentált életünkön túli valóságról akkoriban, amikor még nem volt ilyen könnyű megörökíteni mindennapjaink eseményeit. David Claerbout és Ősz Gábor a kiállításon bemutatott munkáiban olyan képelméleti problémákat feszeget, amelyek túlnyúlnak a fotográfia, a művészet határain, és napjaink aktuális témái közé tartoznak.

A Capa Központban bemutatott művek zsigerileg hatnak a nézőre, teljesen elbizonytalanítva őt abban, hogy valójában mit is lát, mi a kép és mi a valóság. A gigantikus vetítések madárcsicsergéssel, búgó hangú történetmeséléssel, monoton géphangokkal és egy lehetetlenül közelről megfigyelhető erdőtűzzel olyan különleges nyugalmi állapotot idéznek elő, amelyben a meditációhoz hasonló helyzet jön létre.

A pályáját festőként kezdő David Claerbout álló- és mozgóképes kísérleteivel jutott el az idő és az ábrázolás problémaköréhez. Munkái jellemzően valamilyen hétköznapi tevékenységet vagy eseményt mutatnak be, fő tárgyuk azonban inkább a történetmesélés folyamata és az idő múlása, a valóság és az illúzió közti összetett viszony.

Ősz Gábor szintén festészeti problémákból kiindulva jutott el a technikai kép területére kiterjesztett képelméleti vizsgálatokig.

Az alapvető művészeti problémákat feszegető alkotásaiban kezdettől fogva foglalkoztatja a képnek az azt hordozó felülethez, a falhoz, illetve a bemutatás egész teréhez fűződő viszonya. A fekete és fehér, valamint a színes fotográfia és a vetített kép belső törvényszerűségeivel foglalkozó munkáiban a fényképezés határterületeit kutatja. Témái az ábrázolás, a politika, a történelem, az épített terek vagy az ezekhez kapcsolódó tárgyi környezet találkozási pontjaiból alakulnak ki. Mozgó- és állóképeinek, installációinak meghatározó elemei az általa épített camera obscurák és más különleges gépezetek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy jobban megértsük a látható világ fizikai jelenségeit, de ne a mai eszközök képein, illúzióin keresztül, hanem kritikai elemzés útján.