Király Zoltán szerint eltorzult a XXI. század valósága

Ez néha meg is történik: például az idei költészetnapkor Háromkirályok címmel tartott irodalmi estet a három Király: Király László, Király Farkas és Király Zoltán – hívja fel a figyelmet a Király Zoltánnal interjút közlő Olvasat.

Az édesapja és bátyja mellett szintén költőként alkotó Király Zoltán szerint ez is azt jelenti, hogy a név mindenképpen kötelez, ám az a tény, hogy a családjából mindhárman írnak, számára semmiképpen nem teher.

Három, egymástól markánsan eltérő stílusról, hangról, vérmérsékletről van szó, talán érdekesebb része a kérdésnek, hogy ritkán ugyan, de mégis fellelhetők közös helyszínek, témák verseikben

- tette hozzá Bálint Tamás kérdésére válaszolva.

Király Zoltán nem csupán íróként, költőként, hanem jeles irodalomszervezőként is nevet szerzett magának. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) után a Sétatér Kulturális Egyesületet és könyvkiadót is ő vezeti.

Király Zoltán – mint az interjúban felidézi – a kilencvenes évek derekán csöppent bele a Bretter-kör munkálataiba, próbálta segíteni a kör működését, ezt követte a Fiatal Írók Szövetségében való ügyködés, s mindezek után került az E-MIL-hez irodavezetőnek 2002-ben, majd ügyvezető elnöknek a 2005-2015 közötti időszakban.

Irodalomszervezői elszántsága onnan ered, hogy elmondása szerint hisz a kortárs erdélyi magyar irodalomban, valamint abban, hogy

temérdeknyi teendő van még addig, hogy az erdélyi magyar írók korrekt szakmai és társadalmi megbecsülésnek örvendjenek szülőföldjükön. Ezen dolgoztak az E-MIL-nél is akkori kollégáival, s ezen próbálnak valamit előmozdítani a Sétatér Kulturális Egyesületnél is.

Visszaemlékezése szerint nagyon is más a mostani kolozsvári és erdélyi irodalmi élet a húsz évvel ezelőtti időkhöz képest. Húsz évvel ezelőtt sokkal hangsúlyosabb volt a generációs összetartozás, tudták, hogy együtt több mindent el tudunk érni, hogy az Előretolt Helyőrségben megszólaló „közös hangjuk” erősebb, mintha külön-külön szólalnának meg.

Másik fontos adalék, hogy akkoriban nem voltak alkotói ösztöndíjak, így inkább összetartotta őket az új irodalom iránti rajongás, mint manapság a különböző ösztöndíjakért való versengés az ifjabb alkotók között. Ezek az idők szerinte végleg elmúltak, a kilencvenes évek második felében összeverődött társaság részben szétesett, többen Magyarországra költöztek, mások felhagytak az írással,

ellenben az Erdélyben maradt írók közül még mindig részt vesz az E-MIL munkájában Karácsonyi Zsolt elnök, László Noémi, Fekete Vince, Lövétei Lázár László vagy Gáll Attila.

Mint megjegyzi, nyilván a világ is sokat is változott, s úgy gondolja, hogy ez lehet az oka annak, hogy az időben utánuk következő kollégák már nem tartják fontosnak, hogy alkotóközösségeket, irodalmi csoportosulásokat hozzanak létre, szóval, hogy „generációt” képezzenek.

Az ilyen jellegű egyénieskedés jelen pillanatban előnyükre is válhat, a későbbiekben talán hátránnyá – állapította meg a fiatalabb írónemzedék tagjairól szólva Király Zolátn, aki szerint az E-MIL utóbbi, csaknem húsz éve bebizonyította, hogy az alkotás és írás egyéni sportág ugyan, de a szakmai érdekvédelem (minden pozitívumával és negatívumával), az bizony csapatsport.

Saját költészetében Király Zoltán nem fél beemelni a verseibe közügyeket, miközben azt is bevallja, hogy nem sok reményre ad okot számára a mai világ közügyeinek a vizsgálata, mert – tette hozzá – sajnos nem olyan országban él, ahol bizakodásra sarkallnának a körülötte zajló események.

Az meg csak természetes, hogy az őt bosszantó és bántó témákról ír, a lebutított politikai üzenetektől az extrém politikai korrektségen át egészen a XXI. század több szempontból igen eltorzult valóságáig.

Mint megjegyezte, azt nem tudja, képes-e a költészet változtatni a világon, az viszont biztos, hogy kötelessége megpróbálni.

A versek ennek megfelelően igen előkelő helyen vannak az életében, még akkor is, ha az utóbbi években különböző okokból igen keveset írt. A vers mindenhol ott van, a nagy kérdés azonban az, hogy van-e szeme a költőnek mindezeket meglátni, le tudja-e ezt érthetően fordítani az olvasó számára.

Mintha hosszabb hallgatás közben lenne ugyan, de ennek ellenére az is igaz, hogy az a 15-20 vers, amit az utóbbi öt évben írta, korábbi versek válogatásával együtt mégis megjelenik év végén a budapesti Orpheusz Kiadónál.

Egy hosszúvers megírásának szándéka is egyre erősödik benne – jelentette ki, bízva abban, biztosan lesz belőle valami a következő években.

Király Zoltán 1977-ben született Kolozsváron, jelenleg is ott él és alkot. Megjelent verseskötetei: Szombat, szobámban képzelődöm (2000), Avantgárd keserves (2002), Lejárhatás (2004), Férfifiók (2009), Szívtűzoltóautó (2013). Korábban az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) ügyvezető elnöke, jelenleg a Sétatér Kulturális Egyesület elnöke, József Attila-díjas költő.