Áldás vagy átok? A dackorszak fontos lépcső

Címkék#szakember #szimbiózis #szülő #tanács

Szülőként sokszor idegtépő pillanatokat élhetünk át, ha a gyermek hisztizik, de ez egy természetes folyamat.

Miklós István

A hisztivel a saját akarata érvényesítéséért küzd a gyermek

Forrás: Illusztráció: getty images

Toporzékol, visít, ledobja a dolgokat, és mindenre a nem és a nem a válasz – ismerős helyzet ez minden szülőnek, akinek a gyermeke elérte vagy éppen átlépte már a dackorszakot, és az addig tündéri gyermek egy szempillantásra válik nehezebben kezelhetővé, ha úgy tetszik, hisztissé.
Az interneten rengeteg írást lehet olvasni a témáról, sokban azt fejtegetik, normális vagy abnormális-e ez a viselkedés, és persze rengeteg jó tanács is van arra, hogy a szülők hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket. A legfontosabb az, hogy nem szabad pánikba esni, ha a gyermek hisztizik, hiszen bizonyos életkorban ez egy teljesen természetes folyamat, sőt a fejlődés egyik fontos állomása. De hogy mi áll a jelenség hátterében, mit tegyenek és mit ne a szülök, arról Uzsalyné Pécsi Rita fejlődéskutatóval beszélgettünk. A neves szakember lapunknak elmondta, a csecsemő szimbiózisban él az anyjával, vele együtt létezik, rajta keresztül lát, ám mindez másfél éves kor körül megszakad.

Óriási élmény a saját akarat

– Felébred a gyermek éntudata, és ez egy óriási élmény a számára, rájön, hogy „akarhatok mást, mint anya”. Innentől mondja azt először az anyjának, hogy nem, és ezt kipróbálja minden egyes családtaggal. Nem azért csinálja, hogy bosszantson másokat, hanem mert élvezi, hogy érvényesítheti az akaratát. Szülőként azt látjuk, megfordult a kocka, a kezes bárány gyermek mindennek ellenáll. Ilyenkor fontos, hogy korlátokat szabjunk neki, mert ezt az „erős sodrású folyót egy mederbe kell terelni” – tudtuk meg Uzsalyné Pécsi Ritától, aki azt is elárulta, amikor a gyermek először ütközik korlátokba, dühös lesz, és megfeszül az idegrendszere.

– Ekkor következik a hiszti, aminek két típusa van: az első a tehetetlenség hisztije, amikor csinál valamit a gyermek, ami nem sikerül. Ekkor nagyon fontos, hogy segítsünk neki. A másik – és gyakoribb forma – a határpróbálgatós hiszti. Ennek az a célja, hogy a gyermek a saját akaratát érvényesítse, és tudatosan harcol ezért. Nagyon fontos, hogy a szülők ilyenkor semmiképp ne engedjenek neki. Ez egy színház az előbb említett célokért, melynek nagyon változatos eszközei lehetnek. A kicsik nagyon okosak, tudják, mi működik apánál, anyánál, a nagymamánál, ezért fontos, hogy megszabjuk azokat a bizonyos határokat. Ha nem így teszünk, legközelebb ismét toporzékolni fog a gyermek, hiszen legutóbb is elérte ezzel a célját – hangsúlyozta a szakember. A szülők jól tudják, hogy a hiszti olyan magasságokig juthat, hogy racionális eszközökkel egyszerűen lehetetlen gátat szabni neki. Ennek is megvan az egyszerű oka, sőt az eszköz is, amivel lenyugtathatjuk gyermekünket.

Nem képes megnyugodni

– Szem előtt kell tartanunk egy idegrendszeri törvényt, a kioltás törvényét. Ugyanis az a magatartás, amit nem erősítünk meg – tehát a gyermek a hisztivel nem éri el a célját –, idővel kioltódik. A fókusz az időn van, türelmesnek kell lennünk, mert ez nem megy egyik percről a másikra – hívta fel a figyelmet Uzsalyné Pécsi Rita, majd hozzátette: volt egy kísérlet, amiben megállapították, egy kisgyermeknek 800-szor kell elmondanunk valamit, egy szabályt, ahhoz, hogy berögződjön neki.
– A tükörneuronok működésével is jó, ha tisztában vagyunk. Ezek révén az ember leképezi a másik fél idegrendszeri állapotát. Ezért lesz „ragadós” az ásítás, annak ellenére, hogy a jelenség oxigénhiány miatt lép fel, aki látja az ásítást, az is ásítani fog. A tükörneuronok felelnek az utánzásos tanulásért is. A rendszer működését használhatjuk fel a gyermek megnyugtatására is. A dühös kisgyermek idegrendszere ugyanis még nem elég fejlett ahhoz, hogy megnyugtassa magát, ilyenkor nem hall, nem lát. Felnőttként nyugodtnak kell maradni, amikor a gyermek hisztizik, ezzel őt is megnyugtathatjuk. Szintén hatékony eszköz lehet a hiszti „megfékezésében” az elterelés. Ne vegyük félvállról a módszert, hiszen az idegrendszer ugyanazon területén helyezkedik el a kíváncsiság, mint a düh.

„Ott repül a kismadár!”

– Ha valami másra irányítjuk a gyerek figyelmét – ahogy a régiek mondták, „ott repül, a kismadár” –, akkor vége szakad a toporzékolásnak. Ehhez ismernünk kell a gyereket, hogy mi az, ami szinte bármikor felkelti a figyelmét – tanácsolta a neveléskutató, aki szerint a dackorszak is egy áldásos állapot.
– Örülnünk kell annak, hogy a gyereknek erős az akarata, mert ez azt jelzi, rendben van a fejlődése. Ugyanakkor szülőként a dackorszak alatt meg kell tanítanunk neki, hogy ezt az akaratot be kell csatornázni. Aki ezt felnőtt korára nem tanulja meg, később sokat fog szenvedni. A türelem manapság hiánycikk a társadalmunkban, ám a felsorolt eszközök is csak akkor működnek, ha türelmesek vagyunk. Egy munkahelyen is elfogadjuk, hogy egy projekt felépítése sok időt igényel – a gyermeknevelés sem egy rövid távú folyamat – emelte ki Uzsalyné Pécsi Rita.