2019.06.21. 15:56
Csűrös Karola: az utolsó napokban már nem tudtunk elbúcsúzni
Évekig küzdött súlyos betegségével a Szomszédok rendezője, Horváth Ádám. Felesége az utolsó pillanatig mellette volt.
Forrás: MTI
Fotó: Illyés Tibor
A Kossuth-, Erkel- és Balázs Béla-díjas rendező, érdemes és kiváló művész szenvedéséről felesége, Csűrös Karola színésznő mesélt a Blikknek.
„Most nagyon nehéz, de legalább nem vagyok egyedül. A menyem és a két unokám mindenben támogatnak, ami nagyon sokat jelent”
– mondta a színésznő.
A rendező az elmúlt néhány évben szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. Kollégáitól, barátaitól is türelmet kért, hosszú ideig próbálta legyőzni a betegségét, amelyről sem ő, sem felesége nem akart beszélni korábban.
Horváth Ádám a Kék Golyó utcai Országos Onkológiai Intézetben hunyt el.
„Tüdőrákja volt, agyi áttéttel, amely miatt már hallucinált is. Az utóbbi időben már sokszor nem tudta, mi a valóság és mi a képzelet” – fogalmazott Csűrös Karola, aki 53 évig volt a rendező felesége. –
„Fájdalmas és megterhelő volt ez neki is, aki átélte, és nekem is, hogy tétlenül kellett néznem, ami vele történik. Csak nézni is rémes volt.”
A színésznő arról beszélt, férjét az elmúlt években öt kórházban is műtötték.
„Csak rövid időkre engedték haza, ahogy nem sokkal a halála előtt is. Azonban annyira rosszul lett, hogy vissza kellett vinni” – árulta el. – „Igazából a végén már altatták őt, így az utolsó napokban már nem is tudtunk egymástól elbúcsúzni, de megtettük azt korábban. Amerikában élő lánya, Veronika is haza tudott jönni egy kis időre, ahogy a temetésre is biztosan jön majd.”
Csűrös Karola úgy fogalmazott, amennyire lehetett, felkészültek az elkerülhetetlenre. Férje halála előtt már sokat beszélgettek az elmúlásról.
„Amikor már tudtuk, hogy mekkora a baj, nem titkolóztunk. Sokat beszéltünk a halálról, hogy mi történik abban a pillanatban, amikor elmegy valaki,
és hogy mi van utána. Mindent elrendeztünk, nem maradtak nyitott kérdések. Borzasztó, hogy muszáj meghalni. De nem akarok a szomorú dolgokra gondolni, hiszen hálás vagyok, hogy jó élete volt és sokáig élhetett. A magánéletében is boldog volt, bár a fia elvesztése nagyon megviselte, de imádta az unokáit, a szakmáját és a legkisebb dolgokban is megtalálta a szépséget.”