2011.09.25. 17:29
Kalandok Lévai Balázzsal a MODEM-ben
Debrecen – A MODEM megnyitásának ötödik évfordulója alkalmából rendezett hétvégi programsorozat záró „száma” volt Lévai Balázs, a közismert televíziós személyiség tárlatvezetése, melyen a Hibriditás a Kárpátok között című kortárs képzőművészeti kiállításon kalauzolta az érdeklődő közönséget.
Debrecen – A MODEM megnyitásának ötödik évfordulója alkalmából rendezett hétvégi programsorozat záró „száma” volt Lévai Balázs, a közismert televíziós személyiség tárlatvezetése, melyen a Hibriditás a Kárpátok között című kortárs képzőművészeti kiállításon kalauzolta az érdeklődő közönséget.
Lévai Balázs előrebocsátotta: vannak művek – például egy könyv –, melyről könnyű az első benyomás alapján általános véleményt mondani, de e szempontból egészen más például a borok világa, a képzőművészet pedig, mint fogalmazott, még nagyobb talány – s Lévai így inkább kalandozásra invitálta közönségét a szombathelyi Irokéz-gyűjteményből összeállított, 36 művész több mint 120 alkotását bemutató kiállítás helyiségeibe.
További bevezetésül - Kovách Gergő és Péli Barna Bizalom című, Mátyás királyt és a csillagszemű juhászt elektromos gitárokkal a kezükben ábrázoló szobra előtt – arról szólt: alapvetően két fő vonulat észlelhető a kortárs műalkotások értelmezésében. Az egyik diszkurzív, azaz azt célozza, minél többet, minél alaposabban beszéljünk ezekről a művekről, a másik pedig majdhogynem az ellenkezőjét javasolja, hiszen ha ez a fajta művészet tréfa, provokáció, akkor nem érdemes „lelőni a poént”.
Lévai Balázs következő megjegyzése szintén hasznos és termékeny szempont azoknak, akik fontolgatják, hogy megtekintik ezt a kiállítást: nem az alkotói szándékot kell megpróbálnunk rekonstruálni, hanem arra kell összpontosítanunk, hogy belőlünk mint befogadókból mit váltanak ki a művek, s milyen összefüggésekbe tudjuk a látottakat, hallottakat elhelyezni.
Lévai jó arányérzékkel „adagolt” tárlatvezetői ténykedése üdítően alkalmas volt, hogy ezek előtt az egyébként is elgondolkodtatásra késztető alkotások előtt állva a műértelmező „áramköreinket” még aktívabbá váljanak. Az elöljáróban is ajánlott megközelítési módoknak megfelelően a nézőket próbálta az alkotásokkal való párbeszédre sarkallni, ezt a folyamatot segíteni, kalauzolása e diszkurzusnak (legyen az külső vagy belső párbeszéd) moderálására is épített.