Vendégkommentár: Grépfruti a házfalon

Az egyik énekestehetség-kutató műsorban az önjelölt dalosok előadása csupán egyik része volt a produkciónak, a másik a zsűritagok miniesszéje. Dr. Minya Károly írása.

Be kell látni, nem volt könnyű a dolguk, újat, tartalmasat, némileg blikkfangosat s nem utolsósorban személyre szabottat mondani „finoman becsomagolva”. Volt, aki nagyon bölcsen s lényegre törően nyilatkozott, volt, aki mindig fiatalosan és bátorítóan, nagy szeretettel, volt, aki kissé öntelten s néha bugyután, s volt, aki szigorúan, de gyakran erotikus felhanggal közölte mondandóját.

Nos, egy alkalommal az egyik ítész – nem rossz szándékkal, nem nagyképűségből, hanem egyszerűen figyelmetlenségből, így nevét fedje jótékony homály – azt találta mondani a porondon iruló-piruló tehetségjelölt leányzónak, hogy hermeneutikai problémák vannak a dal szövegével. Ez adta meg a „kegyelemdöfést” a „dalos pacsirtának”, mert a zavarát csak fokozta, s a tekintetén is látszott, hogy nem érti, miről van szó. Nem is kellett értenie, igen ritkán használt szakkifejezés a hermeneutika, jelentése: az értelmezés módszere. Azaz jelentésbeli, értelmezésbeli gondok voltak a dal szövegével.

Ennyire egyszerű az idegen szavak használatának a problematikája, s ez nem nyelvészeti kérdés, hanem emberi és magatartásbeli. Ha használjuk, feltétlen tekintettel kell lenni a hallgatóra, befogadóra, mert ha nem ezt tesszük, ő érzi magát kellemetlenül és szégyenben, mert úgy gondolja, milyen műveletlen. Pedig nem. A kommunikáció pedig célját tekintve vakvágányra fut ilyenkor.

Így történhetett meg az, hogy valaki last minute-re akart utazni, s csak sokára értette meg a kedves ügyfél, hogy a fényképek valami más helyen készültek. Hogy hol, az az utazási iroda számítógépes nyilvántartásából derült ki. (Érdekes módon a first minute szószerkezetre már van magyar megfelelő: előfoglalási kedvezmény.) Anno, a rendszerváltás előtt az egyik politikusunk parlamenti felszólalásában Duna-gátról beszélt, s mint később kiderült a Duna-gate botrányra gondolt. Az idegen szó téves használata azért is volt zavarba ejtő, mert ott és akkor mindkettő értelmezhető és aktuális volt: a bős-nagymarosi vízlépcső, valamint a Duna-gate ügy is. Mint ismert, ezt a botrányt a BM biztonsági szolgálatának az őrnagya robbantotta ki azzal, hogy a nagy nyilvánosságot tájékoztatta arról, hogy az ellenzéki vezetők és hozzátartozóik telefonját lehallgatták, levelüket ellenőrizték, figyelték őket. S természetesen mindez a Duna partján történt. Így a politikus is kínos helyzetbe került, hiszen a szó a következő mondatban hangzott el: Nem kell nekünk Duna-gát!

Nemrég olvastam egy anekdotát arról a nagymamáról, aki unokája diplomaosztójára indulva falubeli szomszédja kérdésére belebonyolódott a kulturális-menedzser szóba, és azt válaszolta, hogy az ő unokája bizony menedzserkalkulátor lesz!

S végül még egy bájos példa, amit az újságban olvastam. Egy illető arra panaszkodott, hogy az emberek nem vigyáznak a házfalakra, és teleszórják mindenfajta grépfrutikkal. A megszólaló nyilván a graffitire, azaz falfirkára gondolt, azonban a grépfrút déligyümölcs és a Fruti cukorka összekeveredett. Mármint a szavak, s nem az ízek.

Szerzőnk főiskolai tanár, Nyíregyházi Főiskola, Bölcsészettudományi és Művészeti Kar Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében