Jegyzet: A gyanú árnyéka

Több mint húsz éve halljuk, hogy lebbenjen fel végre a fátyol az ügynöklistákról. Derüljön ki végre, ki és kit szervezett be, ki, kiről és mit jelentett. Hagyjuk abba a bűnös múlt takargatását, jöjjön el a megtisztulás ideje, és zárjuk le az átkos korszak dossziéit. Bednárik Mónika jegyzete.

Már régen túl lennénk a megrázkódtatáson, a be- és elismeréseken. Nem ülne átokként rajtunk, amit bármikor elő lehet venni, ha bárki érdeke úgy kívánja, hogy gyanúba keverje vélt vagy valós ellenfelét, ellenségét. Német- és Lengyelország is meg merte tenni, bár a kín sok esetben elérte a társadalom fájdalomküszöbét, mára kibeszélték, túlélték, és békében élnek önmagukkal, tanulva a hibákból és bűnökből. Magyarországon soha nem kapta meg a honatyák többségének igenjét az ügynökmúltat feltáró javaslat, így a XXI. században is arról beszélünk, amiről rég nem kellene. Legutóbb a miniszterelnököt vádolta meg az egyik legbebetonozottabbnak vélt harcostársa azzal, hogy jelentett róla. Nagy kérdés: kiderül-e valaha az igazság, mert állítólag az iratok Moszkvában vannak, ott megtalálni igazi történészi bravúr lenne. Akire pedig a gyanú árnyéka vetődött, legalább ilyen nehezen tudja bizonyítani az ártatlanságát. Nem lenne már ideje lezárni nálunk is a múltat?

- Bednárik Mónika -