Nézőpont: Arany középút

Amikor Nyíregyházán vonatra szálltam, ragyogott a nap. Debrecent elhagyva felhős volt az ég, s amikor Püspökladányon is túljutottunk, már esett. Ez még nem ment volna csodaszámba, hiszen előfordul, hogy itt esik, ott meg süt a nap. Csakhogy az Alföldön rettenetes látvány tárult elém: helyenként hatalmas kiterjedésű, összefüggő vízborította (borítja most is) a szántóföldeket. Györke László jegyzete.

Nem számoltam, de igen jelentős részükön már szépen zöldellt (volna) az őszi búza, rozs, árpa. A kiváló fekete földek nagy részén még ősszel elvégezték a mélyszántást. A víz ennek ellenére nem szivárgott a talajba. Mert ott már nincs hely az újabb vízadagok számára. S az eső pedig egyhangúan, kíméletlenül csak esett, esett. Már Noéra gondoltam, meg az ő bárkájára, mert ha így folytatja ez az idő, bizony elkél a mentőöv.

Azon gondolkoztam, vajon miért nem látok egyetlen árkot sem a parcellák szélén. Talán valamennyi vizet le lehetne csapolni a (kenyér)földekről. Persze, az is lehet, hogy ez sem sokat segítene a helyzeten, hiszen ha sok a víz, az is baj.

De az sem jó, ha kevés a víz. Mint például nálunk. Sorra száradnak ki a tavak, tározók. Mint például a Rétközi-, a Rohodi-, a Szamosmenti- és a Pazarnyi-tározó, alig van víz a Szenke-tóban. Szinte megmagyarázhatatlan, miként lehetnek ekkora különbségek alig száz kilométeres körzeten belül. A tény azonban tény marad: megyénkben nincs sem bel-, sem árvíz. Ez önmagában nem baj, sőt, nagyon is jó, hisz nem kell védekezni. Csak hát a mezőgazdaságnak, a vizes élőhelyeknek bizony jól jönne ennél egy kicsivel több víz.

- Györke László -