Jegyzet: Fa leszek, ha…

A legtöbb európai ember számára elképzelhetetlen a koporsós vagy hamvasztásos temetés gyakorlatától eltérő, alternatív végső búcsú gondolata. Kíváncsisággal vegyes borzongással nézzük az ismeretterjesztő filmeket például azokról az indiaiakról, akik hagyják szeretteik porhüvelyét a Gangesz szent vizében oszladozni. Csáki Alexandra jegyzete.

Nos, ez a mi kultúránktól és hagyományainktól nagyon távol áll, ellentétben a legújabb spanyol elgondolással, mely majdhogynem romantikus, ha lehet ezt a jelzőt az elmú­lással kapcsolatban használni.

Az találta ki tehát egy spanyol cég, hogy biológiailag lebomló anyagból készít urnát, melyben az elhunyt hamvait többek között préselt tőzeggel fedi, s famagokat rejt a tápanyagdús termőrétegbe – a többit pedig – egy kis utógondozást leszámítva – elvégzi a természet. Szép gondolat, hogy unokáink, dédunokáink nem a szürke, kopár temetőbe látogatnak ki, hogy a sírok között botladozva emlékezzenek meg rólunk, hanem a hamvainkon nőtt fa árnyékában üldögélve idézik fel a közös emlékeket.

Így már talán nem olyan félelmetes és szomorú a halál gondolata sem: porból lettünk, s lombbá leszünk.

- Csáki Alexandra -