2014.11.10. 11:40
Jegyzet: Tarkólövés
<em>Mozgalmas vasárnap volt: tízezren azért vonultak az utcára, hogy a NAV-elnök lemondását követeljék, és négyszer ennyien járulhattak az urnák elé, hogy a megismételt önkormányzati választáson újra voksoljanak.</em> Száraz Ancsa jegyzete.
Mozgalmas vasárnap volt: tízezren azért vonultak az utcára, hogy a NAV-elnök lemondását követeljék, és négyszer ennyien járulhattak az urnák elé, hogy a megismételt önkormányzati választáson újra voksoljanak. Száraz Ancsa jegyzete.
A tüntetők legalább kreatívak voltak – a „nyugtával dicsérd a NAV-ot” az elmúlt évek egyik legjobb szövege –, a pártok viszont ugyanazt ismételgetik: voksvásárlás, láncszavazás, szervezett szállítás. Pedig tudhatnák, hogy úgysem változik semmi, legfeljebb ahol nem a megfelelő jelölt nyer, kiírnak egy újabb választást.
De ez a nap nem róluk szólt! Sokkal inkább egy fiatalemberről, aki élete 35 éve alatt többet tett, mint a szóban forgó elnökök és politikusok együtt. Akinek egyetlen bűne az volt, hogy a származását nem szívelte a fennálló rendszer, és aki utolsó erejével is verset írt: levelet a hitvesnek, eclogát egy barátnak. Aki erőltetett menetben próbált meg hazajutni, de a lágerben legyengült teste már nem engedelmeskedett.
„Tarkólövés. Így végzed hát te is” – írta a halála előtt tíz nappal, és a jóslat beteljesítette önmagát. A vasárnap egy költőről szólt, akire még akkor is emlékezni fogunk, amikor a NAV elnökének és a most megválasztott képviselőknek a neve is homályba vész.
Hetven éve lőtték agyon Radnóti Miklóst.
