Jegyzet: Balázsolás

Szabó Balázs itt, Szabó Balázs ott: nem tudunk tőlük szabadulni – persze, nem is akarunk. Nemcsak a nevük, a szenvedélyük is azonos: értéket menteni, értéket átadni. Az egyikőjük kiváló zenész. Szerény zseni, aki gyerekként egy lakodalomból hazaérve a zongorához ült és eljátszotta, amit a templomban az orgonista játszott … Száraz Ancsa jegyzete.

Az ő temploma a művészet, de amellett, hogy istenien muzsikál, az irodalom is a szíve csücske, Pilinszky versei például szívfájdító gyönyörűséggel szólnak a tolmácsolásában.

A másik Szabó Balázs a legnagyobb közösségi oldalon indított el egy lavinát, a görgeteg pedig nem a most trendi jeges vízzel, hanem verssel önti nyakon a facebook-közösség millióit. Az irodalmár azt kérte, mindenki írja le a kedvenc versét, és biztassa erre a barátait is. Így az oldal az önjelölt sztárok és a közhelyek helyett értelemmel telt meg, ahol szembejönnek a költemények. Az elmaradhatatlan József Attila és Ady, a majdnem ismeretlen Gyónyi Géza és Baranyi Ferenc, vagy a maiak: Grecsó Krisztián és Kiss Judit Ágnes.

Nem szeretem a facebookot, de most azt mondom, mindenki nézegesse az üzenőfalát és olvasson verseket: nagyobb élmény lesz, mint bugyuta videókkal múlatni az időt. És ha közben Szabó Balázs bandáját hallgatják, jóval többet tettek magukért, mint azt sejtenék.

- Száraz Ancsa -