Jegyzet: Megszokni e szörnyű világot

Helyesbítést jelentetett meg a Magyar Hírlap kedden, amelyben tisztázzák, hogy tévesen írták az előző napon, hogy Gyarmati Fannit, Radnóti Miklós elhunyt özvegyét az Emberi Erőforrások Minisztériuma a saját halottjának tekinti. Száraz Ancsa jegyzete.  Nagy kő esett le ezzel a hírlaprajongók szívéről! Még jó, hogy a humán tárca gyorsan kapcsolt, így az olvasók csak egy napig éltek abban a tévhitben, hogy a minisztérium egy fillért is fordítana Gyarmati Fanni temetésére. Ami talán nem is a dolga, bár a természetes az lett volna, ha az egyik legnagyobb magyar költő hitvesére holtában odafigyelnek.

Vajon miért kellett sietve helyreigazítani? Rossz fényt vetett volna rájuk, ha az emberek azt hiszik: pénzt áldoznak az özvegyre? A tárca egyébként sem kezeli túl humánusan a tragédiákat. Jancsó Miklós halálhírére is furcsán reagáltak: csak négy nap múltán adtak ki egy részvétnyilvánító közleményt, de méltatásra már nem futotta. Nálunk ez az emberi erőforrás: négy nap kellett ahhoz, hogy eldöntsék, Jancsó megér-e néhány sort.

Ha Radnóti Miklós élne, talán az Első eclogát idézné: „Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj”. Ebben nincs igaza. Van, amit nem lehet megszokni.

- Száraz Ancsa -