Színházi emlékek egy gazdag évadból

Debrecen - A manapság nyolcvan felé járó debreceni színházlátogatók tudják, a fiatalabbak gyakran hallják, hogy a Csokonai Színháznak eddig két nagy korszaka volt. Az egyik Horváth Árpád nevéhez fűződik (1936-1939), a másik a Téri Árpádéhoz. (1950-1955/56.) A Téri idejében eseményszámba ment egy-egy színházi bemutató, pedig a műsorban minden évben szerepelt egy-két „kötelező tananyag” is, amolyan „szocreál” mű. De az ember inkább a szépre hajlamos emlékezni, s a remek színészek feledhetetlen alakításaira. (Mádi Szabó Gábor, Solti Bertalan, Mensáros László, Márkus László, Andaházi Margit, Simor Erzsi, Bángyörgyi Károly, Sóos Imre, Novák István, stb.)

A következő évtizedekben már előfordultak döccenők a gépezetben, de azért néhány rendezőnek (elsősorban Lengyel Györgynek) és színésznek köszönhetően sok-sok maradandó élményben lehetett részük a nézőknek. Azokra gondolunk, akik évtizedeken át húzták Thália szekerét Debrecenben. Ilyen volt a közelmúltban elhunyt Simor Ottó, aki operett-bonvivánból nőtte ki magát jellemszínésszé, a gyönyörű orgánumú, hős szerepeket játszó Sárosdy Rezső, a sokoldalú Kóti Árpád és Csíkos Sándor. Ők ketten még ma is játszanak. Ezek a képek is figyelmeztetnek arra a hiányra, hogy a Csokonai Színház története csak 1974-ig van megírva, pedig az utóbbi ötven évnek is voltak kiemelkedő bemutatói, és színészegyéniségei.

HBN-BE