Változás: az élet katalizátora

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Döntéseinkkel alakíthatjuk a magunk körüli világot, de sokunk életébe kopogtatás nélkül érkezik a változás.

A felgyorsult, modern világban lehetetlen elmenekülni a változások elől. A szó hallatán az emberekben mégis felsejlik valami rossz gondolat, esetleges kétségek és félelmek. Különböző életszituációkban eltérően reagálunk a változásokra, változtatásokra. Másként, amikor külső nyomásra zökkenünk ki a megszokott kerékvágásból (ilyenkor általában nehezebb az alkalmazkodás), és egészen másként, amikor belső indíttatásból hagyunk hátra dolgokat (rossz szokásokat, kihűlt párkapcsolatokat, megunt lakhelyet, nyomasztó munkahelyi légkört), mert utóbbi esetben valamiféle pozitív változást remélünk. Mégis, mi az oka annak, hogy egyesek a picinyke változást is világvégének fogják fel? Miért is ér aranyat a rugalmasság és az alkalmazkodni tudás képessége a mai világban, s mikor kell, hogy a változásra úgy gondoljunk, mint egy új lehetőségre? Olvasóink e témában felvetett kérdéseire Lévai Ágnes Melinda pszichológus válaszolt.

Egy biztos: elkerülhetetlen

– Életünk szerves része a változás akkor is, ha ennek a hétköznapokban nem tulajdonítunk jelentőséget, hiszen nem minden formája tűnik fel. Általában az év végi számvetésnél döbbenünk rá, hogy ismét eltelt egy év, és mennyi minden történt, mennyi minden megváltozott körülöttünk! A felnőttek gyakran a gyermekek növekedésén, fejlődésén mérik az idő múlását. Ez is egyfajta változás – vezette be a témát a szakember.

– Változásnak tekintünk minden életciklus-váltást, a kisgyermekes család fejlődése és átalakulása az üres fészekig mind-mind megváltozott állapotot jelöl. – A megszokott környezet (tárgyi, személyi) és mindennapi rutin átalakítására van úgy, hogy saját magunk törekszünk (egy otthon átrendezése, költözés, új munkahely), mert új energiákra, impulzusokra vágyik az ember – mondta el a pszichológus.

A kihívás és stressz

– Az izgatottság, az új dolog iránti vágyakozás öröme motiváló és bátorító ahhoz, hogy merjünk bizonytalan dologba is belevágni. Aki szorong mindentől, az nem kezd bele semmilyen tudatos, maga választott új helyzetbe, a megszokott komfortzónából nem mer kilépni, s ha külső nyomásra mégis ki kell onnan mozdulnia, lelkileg megviseli a változás kényszere – tette hozzá a szakember. Lévai Ágnes szerint óriási különbségek vannak az egyes személyiségtípusok között ebben a tekintetben is.

A változáshoz való alkalmazkodás képességét gyerekkorban sajátítjuk el, ezért a családi minta és a szülői nevelés meghatározó.

– Nagy hiba, ha a szülők minden, a gyermek körül felmerülő problémát megoldanak (döntenek, cselekednek) helyettük, mert ezáltal elmélyítik bennük az úgynevezett „tanult tehetetlenséget”; amikor is a gyerek nem képes megoldani, újra megpróbálni azt, ami elsőre nem megy. Az iskolában is fontos, hogy a pedagógus engedjen teret a gyerek önálló tapasztalni akarásának, kíváncsiságának, hogy változtatni merjen az elrontott helyzeteken, így lehet segíteni az egészséges személyiség fejlődését – fűzte hozzá a terapeuta.

– A tanult tehetetlenség csapdájából ki lehet lépni, újra kell tanulni azokat a képességeket, amely lehetővé teszi, hogy leküzdjük a változással járó stresszt, ugyanis a megrekedt állapot további szorongások forrása. Az új helyzetekhez való alkalmazkodás az érett és egészséges személyiség jellemzője.

Az tekinthető ideálisnak, ha nyitottak vagyunk a változásra, amelyekben a veszély helyett a lehetőségeket vagyunk képesek meglátni, mert változás nélkül nincs fejlődés – adta útravalóul a mindennapokhoz a pszichológus.

KO

Nincs abszolút biztonság

Egyes pszichológiai nézetek szerint az élet egyetlen területén sincs abszolút biztonság, csak annak illúziója van meg; ha ezt az illúziót képesek vagyunk elengedni, megszűnik a változástól való félelem. A bizonytalanság és a biztonság érzése önmagunkból, élethelyzeteinkből fakad. A nők hajlamosabbak a stabil támasz- és a biztonságkeresésre, mint a férfiak. A kizökkent élet bizonyos idő elteltével észrevétlen megszokássá válik.